pár napja tűnt fel a plakát, mikor kölyköt vittem reggel suliba. színe vöröses, tóban madarak, daruk, gémek, flamingók, fogalmam sincs mik. hírdeti, pénteken vörösváron a német nemzetiségi iskolában kft. fél8tól, jótékonysági céllal, belépő 1500;500 életkortól függően.
huszonhatszor böngésztem át a plakátot keresve a nyomot, hogy ez a kft nem is az a kft, más a betűforma, előtte, utána apróbetűkkel van valami, amitől más lesz, de nem. bizony kft itt, pár utcányira tőlem, egy iskola udvarán, olcsón.
ott a helyünk! döntöttem, megyünk. mármint a kisebbik és én. még azt sem hagytam, hogy holmi duguláselhárítás a koncert és közénk álljon, azt inkább vasárnapra halasztottam (pedig már megszervezni sem volt egyszerű, no de erről majd otthon).
fél8ra érkezünk, udvaron alig lézeng valaki, első sorban foglalunk helyet. igen helyet, mert padok is voltak. az első két sor a tipikus, alacsony torna órákon használt pad, na mi azon ültünk. hosszú volt a majd egy órás várakozás, kész szerencse, hogy az elején hangoltak, azt figyelve legalább ment az idő.
aztán elkezdték. a sorok szinte megteltek, a közönség túlnyomó része gyerek, nem meglepő egy iskolában.
ült mögöttem egy kislány, a sokadik szám után néztem csak meg, szőke copfok, szemüveg, 10 év körüli életkor. minden, _minden_ számot hangosan énekel, legyen az régi, vagy új. a koncert végére azon kapom, hogy a színpad előtt ugrál, énekel önfeledten. őt nem érdekelte, hogy nincs vele senki, míg a nagyobb lányok a másik oldalon szigorúan csapatban, párokra oszolva táncoltak. a kislány csak a zenére figyelt, a nagyok arra, hogy jól mozogjanak. jól mozogtak.
mellettem 50+ férfiak, több sör után a kezdésre megfelelően felszabadultan. egyik a koncert végére annyira berúgott, hogy fiát, unokáját?, erővel rángatta oda a fiatal lányokhoz, hogy táncoljon. a srác megszökött, a pasi maradt és forgatta a lánykákat. na ez nem volt vidám látvány.
a koncert korrekt, versekkel ahogy szokott, de a színház kimaradt, hiányzott. a vörösvári közönség nem gyakorlott koncert látogató, ez kiderült az éneklésből, mert bár a hangerővel és a lelkesedéssel nem volt baj, de a ritmus általában nem jött össze.
azt is be kell látni, hogy igazán jó hangulat kialakulásához a körülmények nem voltak tökéletesek és az igazi, fergeteges hangulat hiánya meglátszott a színpadon is. pedig igyekeztek a fiúk, még a bogarakat is tűrték, amik 9 körül szorgalmasan gyülekezni kezdtek, a lámpák fényeire. szép nagyok, de laár tán még szereti is őket. mi más magyarázná, hogy a karján letelepedőt kétszer is megnézte, majd nem bántotta?
mindent összevetve, azért kitartásra is szükség volt, hogy azon a mini padon bírjam végig a koncertet, de vannak esetek amikor nem vagyok az a feladós fajta.
az új lemezt, pedig mégis megveszem, a szigetre kívülről akarom fújni a lefejellek köcsög refrénű művet.