Fúvóshegyek

A Nagy Skaland második napján negyed hétre vagyok kinn az Ártéren, az első fellépőt (Soulbang) ma is lekésem. A sátor felől zeneszót hoz a szél, a szervezőktől gyorsan beszerzek egy flyert. Perpill a Boogie Mamma játszik. Először azonban a pozitív változásokról: sokasodtak a műanyag zsákok a táborban, így nem kell a szeméttel messzire elcaplatni. Másrészt a szervezők a port csökkentendő szőnyegeket terítettek le a sátorban a nézőtéren. De nézzük, mit is adott nekünk a második Skalandnap!

A nap folyamán nagyrészt fúvósokkal felszerelkezett bandákat láttam. Először a már említett Boogie Mamma volt színpadon. Kellemes ska-boogie zenéjük megmozgatja a jelenlévőket. Mammáék felállása (énekes lány + énekes fiú felelgetnek egymásnak) emlékeztet a régvolt Rituális Rémtettek zenekarra. Jó hangulatú koncertet látok tőlük, nevüket felvésem memóriámba. Mikor befejezik, sörért indulok, útközben a flippereknél KeKoba botlok, beszélünk pár szót.

Sörkortyolgatás után visszasétálok a sátorba, ahol hosszabb beállás után a Jah’s Warriors kezd nagy lendülettel nyomulni. Kezdőszám után hideg zuhanyként éri őket a szervezői megjegyzés, hogy még bő tíz percük van a színpadon. De nem törnek le, kenik tovább regggae-jüket, a közönség pedig tánccal használja ki a szűkre szabott időt. Két énekesük van, ők az egyetlenek a csütörtöki eresztésből, akik fúvósok nélkül lépnek föl. A koncert vége gyorsan eljön, lelkes tapsot kapnak a táncos lábú hallgatóktól.

Csúszik a csütörtökön negyedikként sorra kerülő Skafunderz is. Három fúvóssal – közülük kettő lány – lépnek fel, tempós ska-rokkot játszanak, ami nyomokban punkos elemeket is tartalmaz. A debreceni csapat gyakorlott fesztiválvendég (Kotta, EFOTT, Rude to Hell. AzFeszt, Sziget, stb.), pontosan és szépen tolják. Talán a gitár kicsit kásás, de ez legyen a legkevesebb. Határozottan tetszenek.

A Skafunderz után következik számomra a nap meglepetése, a Tizenhét zenekar. Öt(!) fúvós (két pozan, egy trombita, két szaxofon) van a bandában, teljesen beterítve ezzel a színpadot. Nyurga, agyament módjára ugrándozó énekesük lelkes tombolásra készteti a sátor népét. A többiek sem álldogálnak mellette tétlenül, emiatt egy normális fényképet sem sikerül készíteni róluk. Egyik fúvóst leszámítva mindannyian metálpólóban vannak, ezt szolgálati közleményben tudatják velünk. Szívből-lélekből zenélnek, amit benyomásaim alapján ska-rokk. A koncert hevében egy nyúlfejű rongybaba fennakad a sátor mennyezetén, amit egy segítőkész koncertlátogató társaival ment meg a további lógástól.

Utolsóként csütörtökön az est fémpontjaként az Irie Maffia jön, akikre nagyon kíváncsi vagyok. Elvileg kilenckor kellene kezdeniük, de az utolsó koncertig majd’ fél órás a csúszás. Sebaj, fél tíz tájban elkezdik. A sátor két perc alatt megtelik, valszeg csak a csaposok nincsenek idebenn. A zene frenetikus, a hangulat az egekben! Hip hop-dancehall-ragga-reggae zenét kapunk tőlük az arcunkba. Olyat, amilyen a nagykönyvben írva vagyon. Tízet üt az óra, mikor a színpadra érkezik a díszvendég Jah Turban, és ekkor végleg lemegyek hídba. Utoljára Lee Perryből áradt így a zene és a ritmus az A38-on, de ez a faszi is igazi reggaekemence. Aztán ahogy jött, el is illan a varázslat. 22:08-kor a hangmester lelövi a zenét, a környék tiltakozását és csúnyább dolgokat megelőzendő. Kioldalgunk, a szemeken látszik, hogy mindenki magában szidja a csúszást és a szomszédokat, de ma estére itt a mese vége.

Még egy gyors látogatás a Csónakházban, ahol a Two Tone Army Sound System gyúr a maradék táncerőre, kifelé menet lefényképezzük a Holdat, és a Kedvessel elindulunk hazafelé. Harminc perccel később második napi koncertekkel eltelve jót alszunk.