Volt kiállítás megnyitó, aztán fesztivál megnyitó, a hőségben is hűségeseknek jutott gyümölcs és bor. Elkezdődött hát, elmaradt előadással, fesztiválnyitó előadássá átkeresztelt, a Régi Zsinagógába átköltözött Odüsszeiával. A kijevi Lesz Kurbasz próbálta a máris fáradtnak tűnő színházi karavánt átvezetni Odüsszeusz kalandjain. De csak próbálta, mert az igazán érdekesen induló előadás fél óra multán igencsak elfáradt. Nehéz utazás ez, belátom. Az ókori és a modern, kísérleti színház elemeivel egyaránt dolgozó három színész Odüsszeusz kalandos utazását és hazatérését egy rövidebb út bemutatásával próbálta ábrázolni. Ez a rövidebb út a lélek útja, a belső béke, hiszen ha ezt megleled, akkor megérkeztél, akárhol is vagy. A szép képeket olykor bántóan „koszos” képek zavarták meg, úgy tűnt az alkotók nem tudtak mit kezdeni az idővel. Az előadás várakozás, ígéret maradt csupán, a Lesz Kurbasz művészeire vár még az a belső utazás, hogy e darabbal egyszer ők is végére érjenek bolyongásaiknak.
Nem volt telt ház, a többség tutira ment, s az esti Goda előadást választotta. Ez így volt jó. A SZASZSZ fizikai leválásával a Thealter régi fényében ragyoghat, jelezve, hogy ez egy önálló fesztivál, szegedi fesztivál, immár a tizenhetedik.
Thealter –
szereplők: Larisza Rusznak, Olekszander Formancsuk, Andrij Vogyicsev
fény: Jevgen Kopjov
hang: Olekszij Szikorszkij
látvány: Volodimir Karasevszkij
jelmez: Olga Novikova
rendező: Olexander Bilozub
A fesztiválról itt olvashatsz, a fesztivál hivatalos blogját itt olvashatod.
Az előadás egyik legnagyobb következetlensége volt, hogy miközben erősen épített az oralitásra, teljesen semmibe vette azt. Gondolok itt a Homérosz-szerzőség felerősítésére, amely minden bizonnyal csak egy későbbi igény szülte kényszeres kategorizáció eredménye. Éppen akkora hiba az Odüsszeiához konkrét szerzőt társítani, mint egy mondakörhöz (pl. Nibelung-ének). Szóval elég naív volt, ahogy ottan a színpadon a Homérosz dramatizálgatott. Sőt, az interpretáció komolyságát tekintve, egyenesen ciki.
Lehangoló volt nyitóelőadásnak. Erőltetett, vontatott és valóban néhol zavaróan és bántóan „koszos”.
Sokáig kerestem az előadásra jó szavakat, de aztán rájöttem, a dilettánsnál jobbat nem találok. Csak nem volt szívem leírni.