Utsó nap – pápá Zánkóó

Ahogy minden jónak, a BalaTONE fesztiválnak is vége szakad egyszer.
Júli 21-én volt az utsó nap, 22-ére nem maradt a fesztiválból egyéb,
mint a jókora szemétkupac a sátrak hűlt helyén, nomeg a szörnyű
látvány, ahogy bontják le a partysátrakat…De maradjunk a 21-énél…

Megkésve bár, de íme a 21-i beszámoló, már a saját kis szobácskámból a sajtósátor helyett, de a sajtópass-om itthon is remek legyezőként funkcionál, erre rá kellett jönnöm. Az semmi, de a hamburger, lángos, nagywimpi, stb. után végrevégre emberi kaját is ettem, boldogság van.

A szokásos parton való puhára főlés után se volt gond azzal, mivel is múlassa az időt, aki Zánkón tartózkodik. Szerintem aznap is a nagyszípad vitte a pálmát.

Dorina jött, sok embert nem látott és Pély Barnán kívül nem tudom, kit győzött meg, de azért volt olyan száma, ami belefér a tetszik kategóriába, igaz egy kezemen meg tudnám számolni, mennyi.

Mrs. Pély Barna után jött a Supernem, király volt, pláne a Balatonban fetrengve hallgatva, dehát mit csináljak, ha egyszer nem lehet máshogy bírni a 40 fokot, így jó koncert ide vagy oda, a Balaton mindent űberelt, legalábbis nálam.

Zanzulni már bemerészkedtem a színpad elé. A Zanzibar az az együttes, amelyikben én személy szerint nem tudok csalódni, legalábbis még nem sikerült, a koncertek mindig jók, a számok is, a hangulat is, kell ennél több? A legjobb volt, amikor megjelentek mellettem a derekamig érő kislányok és teli torokból üvöltötték a Szerelemről szó sem volt-ot, komolyan, örök élmény marad.

El is felejtettem már, milyen jót lehet ugrálni egy Hooligans koncert alatt, azt hiszem, most sikerült bepótolnom a pár éves kihagyást. Örültünk a Queen-feldolgozásnak koncert közben, de szerintem még jobban örültünk a hideg ingyékólának koncert után, és akkor a karraszerelhető, világító pálcikákról még nem is beszéltem…pedig milyen menő volt mindenki a piros-kék karkötőkkel! Meg milyen jót lehetett bizniszelni velük testfestésre… Csúcs!

Tankcsapda. Szerintem nem kell magyaráznom, milyen volt, aki ott volt, pontosan tudja, aki nem, de ismeri/szereti őket, pontosan tudja, aki viszont se nem volt ott, se nem ismeri, se nem szereti… nos, annak meg úgyis hiába magyarázom.

Ez volt tehát az idei, az első BalaTONE fesztivál, remélem, egyben nem az utolsó is. Egy-két dolgon volna még mit javítani, meg marketingre is lehetne többet költeni, elég családiasra sikeredett ez a 3(-4-5) nap, de talán pont ez az, ami megkülönbözteti a BalaTONE-t a hasonló fesztektől. Nagyon jó ötlet volt a szervezőktől, hogy a Balaton mellé rakták a helyszínt! Várom a folytatást!