Ma van az Irodalmi jelen napja, szállásunktól alig száz méterre a Kávéházban. A délelőtti kezdést kicsit korainak tartom, lesétálok, s meglepődök. Az udvaron már legalább harmincan várakoznak. A megszokott kettős Weiner Sennyey Tibor és Kocsi Lajos kiegészül Gál Emesével, „kisházas” versek, Szegeden már jó néhányszor végignéztem, de ez most más. Látszik, hogy dolgoztak, elpróbálták, egészen jó és formabontó irodalmi felolvasás. Szépen gyűlik a nézősereg, aki tud, az árnyékba húzódik. Tibor olvasás közben fekvőtámaszokat nyom a színpadon, lám, nem könnyű dolog az irodalom, Emese francia nyelven ismételgeti a sorokat. Nem sok esélyt hagynak az utánuk következőknek. Mi ebédért indulunk. Délután még lenézek, de ahogyan gondoltam, a hagyományos felolvasás nem köt le annyi embert.
A Malomsziget hídján, ami talán harminc méter hosszú, autóval negyedóra az út. Kapolcs megtelt emberrel és autóval. Irány Dörögd, a Lőtér. Este a Fabula Rasa nyit, igen Szeged, és ismét Szirtes Edina Mókus, aki nagy formában van, az összekötő szövegei külön műsorszámot alkotnak. A sátorból látjuk, hogy beborul az ég, aki tud, bemenekül. Az Etnoromra zsúfolt ház, kavargó, őrületes romazene, tánc a színpadon, tánc a sátor minden talpalatnyi pontján. Este tervbe vettünk egy Napra koncertet, de Öcsön a Kőfejtőt elmosta az eső. Hazamegyünk, már úgyis éjfél van. Kapolcson az éjjel-nappali boltban kapunk légycsapót, ez jó, bejártuk érte egész Tapolcát.