Készül egy könyv, afféle beszélgetős könyv, Bérczes László beszélget Cseh Tamással, ezt a könyvet mutatta be Bérczes Pulán. Szó szerint, felemelte, és megmutatta. Ott van az egész egy pen drive-on. A könyv.
Cseh Tamás jó beszélgető partner, elég a készülő könyv fejezet címeire utalni és ő mesél. Mesél a gyerekkorról, indián életéről és filozófiájáról, dalok születéséről, bármiről, ami életében történt, hosszan, el-elkalandozva. S a közönség hallgatja, csendben, minden apró humorra reagálva, szent szeretettel. Tamáson látszik, hogy érzi e szeretetet, legszívesebben magához ölelne mindenkit egyenként. Nagyon sokan vagyunk, zsúfolásig megtelt a Bárkakert. Nem lehet hosszú a beszélgetés, az énekes fárad, s ott van a gitár a lába mellett. Az a gitár, amit még nem ajándékozott el. Három számot hallhatunk, amit Novák Jánossal elpróbáltak, a szeretett, a rajongás, a zene áhítatos pillanatai. Cseh Tamás nem tudja otthagyni a közönségét. A „Levélből” kapunk még két ráadást. Aztán hosszú-hosszú taps, szól még akkor is, amikor már régen üres a színpad.
Zuzu lányom régóta kér, hogy mutassam be Tamásnak, s ez a beszélgetés előtt sikerült. Szakított ránk két percet, mert nem tud nemet mondani. Nos Zuzu ettől a kézfogástól mennybe ment, vállát megérintették az angyalok. Arcát a koncert után könnyeivel mosta le.
Jesszusom, Cseh Tamás még él?!