Átgurultunk Dörögdre, még nem voltunk a Klastromnál, nézzük meg milyen. A Klastrom szép. A színpad már kevésbé, most a rom elé húzták, takarva a még álló falakat, és jócskán kisebbítve a nézőteret. Biztosan ezért nevezték el nagyszínpadnak. A jórészt csíkszeredaiakból álló Codex együttes régi magyar zenéket játszott, letelepedtem a fűbe, utazás álom és ébrenlét határán, utazás zenével az időben a történelmi Magyarországon. A programot nézegetve, szemet ütött az esti prímástalálkozó névsora. Maradunk, döntöttem, s lementem a sátorba egy sörért. Ennek örömére megnéztünk egy Mátyás királyról szóló mesejátékot, majd a Vetélytársak című reneszánsz táncjátékot. Egyáltalán nem hiányoztak a füzetlapon sorakozó programok.
A prímástalálkozó azt adta, amit vártunk, sőt… Hosszas behangolás, majd félórás csúszás, de aztán valami egészen elképesztő virtuóz játék, autentikus magyar és roma zene. Ekkor már sejtettem, hogy az Ivo Papasov Quartetnek is lőttek, oda már nem érünk át. A prímások sorát Felvidékről a nagy öreg, Potta Géza zárta, bizonyítva, hogy bármit elhúzat a bandával, legyen az jazz, vagy sanzon. Kocsiba be, ablakot le, stoppost fel, Öcs felé nyomulunk. Mögöttünk ezer lámpa, ez bizonyítja, hogy más is hasonlóan gondolkodott, mint mi. Szerencsésen átértünk, Szalóki Ági, Bognár Szilvia és Herczku Ágnes még csak a beállásnál tartott. Estére baromi hideg lett, mindent magamra vettem, amit találtam a kocsiban. Többek között két esőkabátot is. De nem csalódtunk, ebben az évben, a Völgyben a világzene és a népzene a csúcs, nagyszerű zenészek állnak össze egy-egy produkcióra. Öcsre ki lehetett volna tenni a megtelt táblát.
tetszik ez a napló 🙂 swat.freeblog