Amint az jól látható, rajtunk kívül a völgy további hozzávetőlegesen nyolcszáznegyvenkilenc látogatójának éppen ugyanaz az ötlete támadt, mint nekünk.
Kapolcson az egyetlen igazán rossz dolog, hogy nem lehet közlekedni a falvak között. A Csigabusz nevetségesen ritkán jár és elviselhetetlenül nagy rajta a tömeg. Az utak meg úgy be vannak dugulva, hogy órákat állnak az autók is, a parkolás pedig csak arcpirítóan drága parkolókban lehetséges. Ezúton mondok köszönetet annak az összesen 3 autósnak, akik felvettek a 2 nap alatt, amikor stoppoltam. A hazaút horrorisztikus élményeit pedig nem is sorolom, pedig mi még korán elindultunk, már d.e. 11-kor ott álltunk Monostorapáti buszmegállójában. Szerintem a biciklikölcsönzést kéne nagyon olcsón és nagyon széles körben lehetővé tenni.
Úgy tűnik, idén a felolvasás+komolyzene volt a sláger Kapolcson. Péntek este Monostorapátiban Sztravinszkijt játszott egy zenekar, méghozzá egy olyan darabot, amelyhez maga a szerző írt mesés szöveget, ezt Mácsai Pál olvasta föl. A mű címe az volt, hogy az Ördög és a katona, de ha nem ez, akkor valami más és rosszul emlékszem. Mácsai Pál helyenként gyakorlatilag reppelte a mesét a komolyzenére, de ettől eltekintve szép koncert volt.
Utána a Vadfruttik együttes beállását hallgattuk meg. Az egyik próba-szám refrénje az volt, hogy „szójjámá muternak, dobjon le szotyira pénzt”. Maga a koncert ehhez az egymondathoz képest számomra már nem tartalmazott csúcspontokat, de azt el kellett ismernem, hogy a Vadfruttik egy Tök Jó Együttes.
A szombatot egy szexi hóemberrel és Bozsik Yvette gyermek-előadásával kezdtük, 6fős társaságunk egyik tagjának életkora ugyanis csak 14, és nem év, hanem hónap. Megállapíthatom, hogy Bozsik Yvette ezt is jól csinálja. Ha lesz egyszer gyerekem véletlenül, Bozsik Yvette-előadásokra fogom járatni. Frenák Pálra azért csak hatéves korától viszem majd el.
Szombaton is voltunk templomi koncerten, Pulán, ahol a Szent Efrém Bizánci Férfikórus énekelt. Így nézett ki a koncert kezdete:
A kép kicsit homályos, de ha tökéletesen éles lenne, akkor sem látszana rajta, hogy a bizáncinak nevezett, nekem gregoriánnak hangzó énekek mellé ide is szerveztek felolvasást: Háy János (az ő nevére is lehet, hogy rosszul emlékszem) költő olvasta fel saját műveit. Biztos nem értünk hozzá, de ahol én ültem, a közönség bizonyos részeknél felszisszent, illetve zavarodottan nézett egymásra. De az efrém nagyon szép volt és mindenkinek elnyerte a tetszését. Az enyémet is. Szent Efrém fan lettem a múlt szombaton, kedves olvasóink.
Az esti program Kft-koncert volt, slágerekkel. Balatoni nyár, Afrika, mindent szépen lenyomtak, ahogy a közönsé várta, és csak néhány ismeretlenebb szám volt (pl.: Lefejellek, köcsög). A legmeglepőbb az volt, hogy Laár András most is ugyanolyan vicces volt, mint amikor menő volt a L’Art Pour L’Art Társulat rajongójának lenni, sőt, Bornai Tibor is ugyanolyan vicces, pedig ő nem is volt benne a Társulatban. Nahát. És: hahahaha! Átvezető szövegként elhangzott az alábbi vers is, amelyet búcsúzóul most ideírok:
Buborék
Buborék, buborék
Színejátszó, csodaszép
Elöl piros, hátul kék
Az orromból jött ki elém
Ha ez meghívásos blog, lehetne olvasó szerkesztője. Mert a szöveged: „Csak a mai nap már a Sziget nulladik napja…” – már vérlázítóan magyartalan. És a Sziget előszele sem tud semmit a szemedbe fújni, ez képzavar. Háy János nevét jól írtad, de ő író – drámaíró, igaz voltak költői próbálkozásai az előző évszázadban. Ne bánkódj, olvastam egyéb képzavarokat is korábban, más szerzőktől, mint például: „Magyarország arra törekszik, hogy Európa Fesztivál fővárosa legyen.”, vagy: „csapjunk bele a lecsó közepébe…”. Röhejes mind a kettő. Ha nincs időd elolvasni, amit feltöltesz, inkább ne tedd!
Hát ha már ilyen tárgyilagosan közelítjük meg a dolgot, akkor úgy fogalmazok, hogy vannak olyan szövegek, amelyeket a szerzőjük viccesnek (komolytalannak) szánt, és vannak olyanok is, amelyeket ugyan nem szánt annak a szerzője, mégis azok. Az én bejegyzésem az első, a fenti komment a második kategóriába tartozik.
Tapasztalataim szerint a humorérzék teljes hiányának és a nyilvánvaló frusztráltságnak szembetűnően sok ember adja jeleit egyidejűleg, ezért valószínűnek tűnik, hogy a két dolog ok-okozati összefüggésben állhat egymással.
Szerintem a legjobb lesz, ha addig, amíg mi mostantól kezdve egy hétig külön szigeten fogunk lubickolni a képzavarokban (igen, ez is az, és ez is direkt!), addig olvasó másodfokú egyenletrendszerek megoldásával vígasztalódik, vagy a stressz levezetéseképpen délutánonként felolvas magának a négyjegyű függvénytáblából.
Ok, rendben. Akkor a képzavarokon mulatok majd. A magyar nyelv szabályainak felrúgása nem lehet humoros, az idézőjeles mondatot én mindenképpen javítanám, mert így enyhén szólva is ciki és zavaró.