Kirándulóidő…

De persze ne rohanjunk a végkifejletig előre (mely szerint szarrá ázott a sziget veled együtt), kezdjük az elején, amikor még olyan szép és barátságos napsütötte volt a sziget. Ezen a reggelen sem arra ébredtél, hogy a szobapincér fedővel letakart villásreggelit rakott eléd, kénytelen voltál hát magadnak magadért menni…

Letudván a reggeli kötelező fogatmos, reggelizik valami masszívat, megvesz első sör, körútra indultál az szigeten és szomorúan vetted ezalatt tudomásul, hogy elkezdődött a hanyatlás. Már mérhetetlenül nagy a szemét káosz, már túl sok az agresszivitás, nemhiába, beüt a sok ember törvény.

Az Afrika faluban indítasz, ahol egy kellemes hangú és temperamentumú nő oktat táncot, de olyan hévvel, hogy legalább negyed órára beszállsz a salsába, s kapsz tőle olyan hangulatot, hogy nagyon. Végigballagsz a bazársoron, persze minden kis kütyüt megnézel, aztán tudomásul veszed, hogy ez minden évben már sokadjára ugyanaz. Dél körül már kezdi megsütni a fejedet a meleg, tolja maga előtt a hőséget az éjszakára várt eső, néha nagyon fáradtnak érzed magad, és arra gondolsz, hogy jó lenne valami pihentetőt csinálni, aztán leteszel róla.

A délután is aktív csavargásról szól, találkozásokkal fűszerezve, megnézegeted a civil falu sátrait, naná, hogy ez sem változik egy jóideje. NANE-nak megint itt vannak a hullái, agyonvert, szúrt nők történetei, de nem volt kedved ezt látni…

A és a Nyúl orv módon egy vödröt tesznek eléd aztán karaokenál, majd az azt követő 3 órában még legalább négyet abból, mi persze azt eredményezi, hogy estére a bacardiwithcoke olyan party vágyat gerjeszt, hogy a Medúzában találjátok magatokat. Sajnálatos módon nagyon zsenge a zene, valami tinglitangli, úgyhogy kioldalogtok, a Világzeneire indultok. Ez a színpad amiben még sosem csalódtál, ahogy most sem, Skatalites olyan fergeteges mulatozást húz a fejedre, hogy azt is elfelejted, hogy izomlázad van. Olyan élvezettel és szenvedéllyel muzsikáltak, hogy nem is volt végre kedved továbbállni. Jamaica, hej!

Aztán jött az ég színpadán az eső nevű zenekar előszele és futósra kellett venni a figurát, cél az alkalmi szállás/sátor, onnan pulóver ki, cipő lábra fel, és vissza. Pont visszaértek nagyszínpadhoz, amikor Pink kezd, és sokadjára állapítod meg, hogy tetszik neked ez a zene, és így élőben meg pláne átjön! És annyira nő tud lenni minden porcikájában, hangjában, mozdulataiban, hogy bár nem emiatt jöttél nagyszínpadhoz mégis lecövekelsz. Az azt követő Madness pedig lehet tőled a világ legjobb bulizenekara, neked akkor sem tetszik, semmit sem mozdulsz rá, sőt egy idő után értetlenül nézel, hogy ez most tényleg csak neked nem?

És aztán már előbb említett eső fellépő olyan szinten vág alá az éjszakai programnak és mindenkinek, hogy az fáj. Egy sátorba behúzódva vártok, aztán egy fél óra múlva tekintettel a szociofóbiádra, inkább nekivágtok még az esőben, vállalva az égi áldást. Nincs sziget kurva nagy eső nélkül, de idén úgy döntöttél leszarod, száraz ruhában akarsz lenni, és ágyban aludni. A NEO-t emiatt ki is hagyod, bármilyen meglepő is, a harmadik számnál kilépsz a tömött sátorból. Így esett, hogy 1 után elindultál a sátradtól az ágyadba, hogy összeszedd a tartalék energiákat, hisz van még 4 nap ebből az őrületből.