Az írás is elszállt

Haza kell menni, és el kell mosogatni.

Nyilván az alábbi képen szereplő személyek is azt akarták elérni, hogy hetijegyük viseletesnek tűnjön, de én már tudom, és aki ezt olvassa, az is tudja már, hogy nem ez a módszer a legcélravezetőbb:

Hanem mosogatni kell.

A tegnapi Sinéad O’Connor + Faithless kombóval számomra gyakorlatilag véget is ért a Nagyszínpad programja, bár a Toolra lehet, hogy kinézek ma, és hogy mi a műsor holnap, azt mindig elfelejtem, de ha érdekelne, biztos nem felejteném el.

Sinéad O’Connortól nekem van egy eredeti KAZETTÁM(!), ami kb. 1995-ös és Universal Mother névre hallgat. Ezen szerepel az In This Heart című kórusmű, ami eredetiben könnyeztetően szép, de kamaraverzióban is megjárta tegnap. Számítani lehetett rá, tele volt érzelemmel ez a koncert, a Thank You for Hearing Me és a Last Day of Our Aquintance is, és a csúcspont, kínos, de 15 éve így van, nem lehetett más, csakis a Nothing Compares 2 U. Nem is biztos, hogy a popzene eddigi pár évtizede termelt-e még ki ilyen telitalálat kombinációt, mint ahogy Sinéadet megtalálta ez a szám.

A Faithless legutolsó albuma legnagyobbrészt hallgatható langyos lábvíz, és sajnos kötelességüknek érezték, hogy a To All New Arrivals anyagának túlnyomó részét (engem legalábbis túlnyomott) a koncerten is előadják. Pedig mennyi jó kis régi szám lehetett volna helyettük! Dehát ez már egy másik Faithless, végülis egyetértek, a visszafejlődés is jobb, mint az önismétlés. Őszintén szólva a 2001-es szigetes fellépésüknek tegnap a nyomába se értek.

Nem igazán újul meg a Krétakör Színésztánczenekar se, de ők még csak pár éve nyomják, ezért nekik nem is kell. A fellépés előtt valami unalmas kötélmutatvány nem akart abbamaradni, Fekete Ernő színművészt külön figyelmeztettem is a bejáratnál, hogy ne menjen be, mert szar. Megkérdezte, hogy „igen?” én meg mondtam, hogy hát ja, de ő mégis bement, nyilván azért, mert azt hitte, hogy a Színésztánczenekarra gondolok.

Nem baj, a koncert végülis elkezdődött és magáért beszélt és a legjobbat roptam az idei Szigeten eddig. Aki imádja a Krétakör Színésztánczenekart, az legyen kedves, és segítsen nekem rekonstruálni az Imre c. szám végének szövegét, amely nagyjából így hangzik:

Első emelet, a vízben üzenet

Második emelet, ???

Harmadik emelet, nem érem el a kezed

Jaaaaaj!

A ??? helyén levő szövegre aki emlékszik, az légyszíves írja be egy kommentbe. Valami „a neved” van benne asszem, de lehet, hogy erre is rosszul emlékszem.

Az est ezt követő részét sok-sok deci bor homályosítja, de egy igazán kemény és száradt és íztelen, azonban csokiszószban úszó fánkra elég konkrétan emlékszem. Már csak azért is, mert a csokitenger elleni védekezésül a vendéglátóipari egység egyetlen négyzetdeciméternyi hártyavékony szalvétával fegyverzett fel engem, aminek következtében igen csúfos vereséget szenvedtem a nagyszínpad melletti padok között. Külön nehezítette a helyzetemet, hogy a csokoládésodó túláradása közepette még a nyelvemet is sikerült elharapnom, de úgy, hogy vérzett. Az ütközet helyén ma márványtábla állít emléket a hősi harcnak.