quimby, mi más. most épp és megint a38on, pecsa helyett ide zsúfolódtunk be. minden koncerten, de a quimbyken különösen dagad a keblem, ha nagyobbikom is jelen van: erre én szoktattam rá. jelenleg kisebbik van idomítás alatt, ő még cserélteti velem a cd-t, ha megszólal a káosz amigos, de én tudom ez csak a kezdet, a vége szorgos koncert látogatás lesz. tolókocsis mamussal, remélhetőleg.
próbálok elvegyülni az ifjúság között, világosban egyre nehezebben megy, de sötétben még mindig jó vagyok. tekintettel a két és fél napos folyamatos karácsonyi készülődésre enyhén fáradtan tapsolgatok az első számoknál, később élénkülök ugyan, de kifejezetten hálás vagyok a karácsonyi kitérőkért, melyek alatt szünetelt a pogózás és ápolgathattam agyontaposott lábamat. no nem, pogózni én még ifjún és bohón sem álltam be soha – bár emlékeim szerint mi simán csak ugráltunk -, viszont mindig szorgalmasan elküzdöm magam a lökdösődő csapat szélére, majd igyekszem őket távoltartani magamtól. több, kevesebb sikerrel.
tibcsi szokatlanul beszédes, szilárd rendre utasította a lányokat lökdöső fiúkat, de a fiúkat lökdöső lányokról senki nem ejtett egy szót sem, líviusz pedig…., nos ő teljes karácsonyi – mondjuk úgy – extázisba esve csinálta végig a ráadást, pedig már a fő részben sem volt éppen aluszékony. summa summarum, ha a közönségen lehet lemérni egy koncert hangulatát, akkor meg kell állapítanunk, hogy a 23ai este az a38on nem jól, hanem kiválóan sikerült, méltó felvezetése volt a 24ei halászlének, töltött pulykának, mákos gubának, kinek, kinek ízlése szerint. folytatás 1én a gödörben.