Tizenéves spanyol Loliták költöztek a kanapénkra péntek este és dobálták le nálunk gátlásaik a sűrű alkoholgőzben. Maguk után hagytak egy valagnyi mosatlant, ám nem csórtak el semmit…
„Házibuli kéró” – suttogják már a házban lakók, „kúrókéró” – az utca túloldalán ablakban állók így hirdetik. Kéjluk? Belak.
Szombat este váltás. Humortampont facsaró bakter kollegák jöttek hozzánk vendégségbe, hogy bemelegítsük hangszálaink és beizzítsuk a veszedelmes ördögvillát, majd átrobogjunk az örök nővadász mezőkre, a Gumipop Death Disco Kollektívára segget hajat rázni.
De még mielőtt indulásra félkész bepezsgőztünk volna, Gyuláim bekavartak… Ugyanis találtak a barmok az egyik éjjeliszekrény fiókjában egy pornóújságot, melyet még az előző bérlő felejthetett itt, talán hogy ránk kenje a mocskos szexpartner keresősdit – mi meg rá! – így szelídült kultúrált felolvasóestté, miben erősen benne sejlett a féktelen duhajkodás.
Egyetlen folyékony beszédre képes betűértő csibészünk önként és dalolva a hajópadlóra krétával felrajzolt porondra állt. Ott egy Havas Henrik magabiztosságával felhelyezte orra nyergére védőszemüvegét, majd mélyen belemerült az aktuális szennyirodalom kusza ág-bogaiba, és játékmesterien bevonta a történetbe közönségét.
Ő elkezdett egy mondatot, nekünk meg be kellett fejezni. Mint például:
„Semmi izgalom! Ez nem a Majmok bolygója, ez csak egy nappali, ahol szex van a…” és itt mindenki benyögött egy tippet, mint például „a sörömben”, „a kutyakajában”, „az ágy alatt”, vagy „a levegőben„! Majd jött a folytatás: „A majom abban a szerencsés helyzetben van, hogy végignézheti az egész menetet, kész csoda, hogy be nem szállt közben! Tomaso rákattant a szőke bigére nagyon, le is hántotta mindjárt a sportszerkót a csajról, és jött…” „az állatidomár”, „Kiszel Tünde”, „az úthenger”, „a nemulass„. „Alida viszont láthatóan igen jól szórakozott – bár nem volt ideje elfecsegni, mennyire imádja a délutánt…„, „a lemenő nap fényét”, „a sült kolbász illatát”, „és hogy utál korán kelni”, „nyalókázással tölteni„. „Azért a céda arcáról le lehetett olvasni ezt az érzést!”
Jézusom! Sírva röhögtünk, majdnem beszartunk, még az autóban is. Két józanészű sofőrünk a Thököly és a nagykörúton egymás szigorú autós üldözésébe kezdtek – a KRESZ szabályait maximálisan tiszteletben tartva -, mi utasok meg a kocsiból kilógva kalimpáltunk, mutogattunk be és látszólag hergeltük a másikat, mintha legalább egy bandaháború bevezetőjének lennének tanúi az éjszakai forgalom résztvevői, köztük Zagar Balázs egy taxiban, aki ugyanarra a „Kunk – 2manybloggas” partira tartott, mint mi.
A ruhatárnál elszopogattuk maradék söreinket, majd nevemet hangosan odakiáltva a biztonságiaknak eszembe ötlött, hogy „nincs az életemben semmi, de semmi, amit ne lehetne kissé jobbá tenni…„, ha azokra a bulikra, melyekre jó eséllyel magamtól is elmennék, ajándékba kapom freeblogéktól a belépőjegyet – így vastagabban fog a tollam, beszámolói lelkesedésem.
„A Kunk két dj, az amerikai Brandon és a magyar Cigi tag teamje. Ők formálisan tavaly eveztek a Gumipop indie-fennhatóságán kívül eső, veszélyes vizekre. Veszélyes, mert a többségnek ahhoz extra adag humorérzék és/vagy alkohol szükséges, hogy Klaxons után Roxette-re, Justice után Dj Bobóra Hadouken! után hajmetálra táncoljon szemrebbenés nélkül, márpedig ez a Kunk lényege. De ha elfogadjuk a partizás fogalmának őseredeti, naiv ökumenikus értelmezését, levetkőzzük a stílusok, színterek, bulizási attitűdök megkülönböztető uniformisait, a sznob ironizálás iránti hajlamot pedig otthon hagyjuk, akkor a dolog nagyon is működik, sőt, egészen, hmmm, felszabadító érzés. Ja igen: a KUNK a női és férfi anatómia bizonyos részeinek eufemizált megnevezéséből képzett szó, ennyit segítünk, a többit bogozzátok ki ti.” – PEP! magazine
A Budapest Style szervezésének köszönhetően a bejáratnál kaptunk egy sorszámmal ellátott matricát és egy szavazólapot, melynek segítségével kiválaszthattak minket / kiválaszthattuk „az este legfaszább csaját és pasiját”. Aki így a legtöbb hódolót gyűjtötte a buli folyamán, az amellett hogy boldog lett és híres, kapott ajándékba egy üveg italt.
Nekünk erre már nem volt szükségünk. A pultosok tesze-toszasága miatt kialakítottunk magunknak egy mindennél hatalmasabb italakciót, üres korsóinkba két sláger között magunknak csapoltunk, majd pezsgőt rendeltünk – a szomszéd asztaltársaságtól.
De hogy mi miatt volt a „2manybloggas” kifejezés rásütve a bulira? Nem vágom! Én senki író fiát, lányát nem ismertem fel, de még engem is csak a mindennapi betevősök; a Budapest központú kultblogok statikus divatbemutatójáról meg annyit, hogy miként az percek alatt lepörgött, hurrá-hurrá, arról sikerült lemaradnom, így az estem szimplán csak remekül telt, melynek záróakkordjait visszaidézni…, ha tudnám sem merném!