Holnap asszondja nyit a Zöld, benne rózsaszín… Felhő vagy mi, ami nem magenta, s mögötte meg a Kiscsillag ha kibukik, akkor lesz nagy nyitótánc, meg retye-rutya, kibaszott nagy tömeg, sokmillió tizenéves, s köztük egy-két veterán, mint apuska…
Az persze megérdemli a maga jussát, sorát, sarát, mi jut neki szeszélyes április tavasz függő. Ahogy sikerül.
Mert Lovasi tavaly belekezdett a valami újba, illetve régibe. A Kispál korai korszakának meghatározó, de a banda profivá válásának kikopott muzsikusaival: Ózdi Rezső basszerrel, Brautigam Gábor dobossal, és ráadásként még bevették maguk mellé Lecsót gitározni, vokálozni és billentyűzni. Ez így már kész hadd el hadd!
Stílusuk és hangszerelésük dög, a retró és a korszerű aranymetszésében áll. Legnagyobb erénye a hobbi jellegéből fakad, a kötelezőn Borzas slágereken túl enged egy kis lazítást, szerény átérzést a túlra, morzsányi romantikát – ááá, úgyis ugyanaz a Kiscsillag közönsége, mint aki kétpofára kajálja a Kispált!
Vagyis Lovasi hívők, nekünk kötelező!