Evil Nine@A38

Szokásos 11-es érkezés és a várt electrobreak kezdés Tomtól fél 2-kor az A38 hajón. Szokásos kemény basszusok, és elég remek visual jellemezte a hajót. Pultban aranyos és kedves pultos lányok teljesítették extrém kívánságait a tisztelt szomjazóknak, zökkenőmentesen.

Megérkezésünkkor a helyi erők zenéltek és spirázták fel a hangulatot, bár ekkor még mindenki csak tengett-lengett, mi is rég látott ismerősökkel beszéltük át a régi sztorikat, új barátnőket. Tánctéren is csak beszélgető emberek, még éjfélkor is amikor már általában nagyban megy az őrület. Inkább a breaknek hiphopsabb, lightosabb elemeit csempészték bele a szettjükbe.

Ludmilla inkább rockosabb ütemekkel hívogatta be a tánctérre a közönséget (ami mellesleg nagyon jól sikerült neki) olyan fél 1 felé, míg Tom inkább az electrosabb műfajt kedvelőknek kedvezett, és lépett a lemezlejátszókhoz fél 2-kor. Kezdett egy Alex Metric-Deadly On A Mission-el, míg második számnak a nyáron megjelenő új albumról (Adam Freeland márciusi Essential Mix-ében hallható) Evil Nine – They Live volt. Erre a két számra a közönség teljes extázisba esett, nem nagyon láttam senkit unatkozni. De azt mondani sem kell, hogy elővette régebbi klasszikusait, egy kicsit remixelve, fűszerezve. Hátul a motortérben nem voltunk, sajnos ott nem tudom, hogy mennyi ember tartózkodhatott, bár tapasztalatom szerint nem sokan, mi is inkább a pulthoz italért járunk hátra, bár most nem volt olyan sok ember amit ne bírt volna el a nagytermes pult.

Mi 4 óra felé el is jöttünk a hajóról, bár maradtunk volna, de számunkra nem megfelelő zenét szolgáltatott a magyar különítmény. A dj-t sajnos nem láttam már, mivel az brit dj szettje alatt nem tudtunk elszakadni a tánctérről és így teljesen kiszáradtunk, pulthoz álltunk.

Alapjában véve nagyon jól éreztük magunkat és szerintem mindenki aki ezt a bulit választotta, remélem, hogy sok ilyen party lesz még idén a hajón!