nap sikerült a legjobban.
Amikor letette minden szervező a lantot, az utolsó előadásnak is vége lett, és
nem volt már szükség még egy kávéra: a 3 napos pörgés zárásaként egy olyan
zenekar lépett fel, ami felért egy koffein tablettával… a DikiD.
A DikiD, akik már napközben is az előadások között egy kis
dobmentes zenélgetéssel szórakoztatták a közönséget az aulában, lettek a záró
este fellépői.
Valahogy első ránézésre ismerősnek tűntek, de hát biztos csak tévedek… aztán
kiderült, nem tévedtem, már ismertem őket csak egy másik zenekarból: Green Dye
is ők tulajdonképpen. A beállásnál pont egy Green Day számot „néztek”, gyorsan
és profin lezavarták a beszerelést, aztán adtak egy ciginyi időt, és utána belecsaptak
a húrokba.
Mivel a pszichológusok között sok a lány, a nemi eloszlás most sem alakult
másképpen: 90% csaj volt a koncerten. De hát istenem, van ez így. Persze
azonnal elindult az alfa-hím képződés is, és pár perc alatt minden lány
(felnőtt emberekről beszélünk, nem bakfisokról) talált magának egy helyes
zenekar tagot, akinek lehetett táncolni, és csábítóan mosolyogni, lentről a
színpad elől. Persze az is lehet, hogy az alkoholos befolyásoltság és a
legszimpatikusabb táncoló lányoknak járó demo cd is segített ebben. Hát, igen…
ha fiú lennék „rocksztár” lennék egy pszichológus rendezvényen, mert nekik van
a legjobb dolguk úgy látszik.
Én egy ismerősömmel megálltunk hátul (a kb. 60-70 fős
„tömeg” mögött). Hallgattunk, figyeltünk. És rájöttünk, hogy ez a banda k****
jó!
A srácok hozzáállása a koncerthez, a közönséghez, és magához a zenéléshez
kimondottan jó.
Mindenki táncolt! A stábtagok kiengedték a fáradt gőzt, a vendégek pedig
elhasználták az estére félretett energiákat. A hangulat (ami kicsit emlékeztetett
a házibulik hangulatára) persze a tetőfokára hágott, amikor a wc-deszkából
készült 1 húros elektromos gitár előkerült (ez a hangszer zenekar védjegye azt hiszem).
Észre se lehetett venni, hogy elrepült az idő, és egyszer csak vége lett a
koncertnek.
Szomorkodva kikullogtunk, hogy „rágyújtsunk még egy sörre”.
Kint a művház előtt kiderült, hogy Zilió-ék még nem érkeztek meg. És legjobb esetben
is csak egy óra múlva fognak, addigra pedig már a közönség egy része
hazaszivárog a másik pedig mocsok részeg lesz. Én úgy gondoltam bemegyek a
belvárosba hátha ott van valami, és evvel a magam mögött hagytam az AJAMK-t
amit minden bizonnyal jövő ilyenkor látok csak újra. Állítólag rosszul tettem,
hogy elindultam. Mivel sokan még csak akkor érkeztek meg (illetve vissza) a
művházba, és később fergeteges buli volt a tetőteraszon amiről lemaradtam.
Mindenesetre az mindenképpen pozitív, hogy új bandát
találtam, akinek a koncertjeit figyelnem kell: Dikid (megjegyez, felír!). Nagy
jövőt nekik!
Köszönjük szépen a beszámolót és a bíztató szavakat. 🙂