Mikor Harcsa Veronika bejelentette, hogy most olyat fog csinálni a
színpadon, amilyet még soha, a közönség gyengébbik nemhez vonzódó
felének egyszerre rándult görcsbe a gyomra… Na most mi lesz? És
Veronika megcsinálta. Azt… amit még korábban egyszer sem… És jól
állt neki. Történetesen az, ahogy megénekeltette a közönséget, a Too Early című (Petőfin toplistás) számával.
Az, hogy egy újabb premier részesei lehettünk a hölgy kedvencnek tartott fellépőhelyén, egyáltalán nem lepett meg, hisz kifejezetten az ért volna váratlanul, ha csak egy szimpla kis dzsesszkoncert lett volna. Persze nem az volt. Szimplának legalábbis semmiképpen sem nevezném. A jól bevált Feeling Goodos (ez abszolút meg is látszott Veronikán) kezdés és a koncerten először résztvevők megijesztése – a Feeling Goodot angol nyelvű köszöntés és átkötő szöveg követte, a második számtól kezdve már mindez magyarul zajlott – után belecsaptunk a lecsóba. Az új albumon található számok mellett felcsendült az a Surprise című szerzemény is, ami az egy hónappal korábban tartott esten még olyan friss volt, hogy a kvartet többi tagja csak akkor találkozott vele először (talán innen a cím is?).
A Take Five-ban töltött közel 3 óra maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ha valamiért mégsem teljesen elégedetten távoztam, az csak két dolog miatt lehetett: egyrészt mert Vera még mindig nem képes kihagyni azt a rohadt Spookyt a repertoárból, másrészt mert agyfaszt kapok attól, hogy nincs a városban egy olyan könnyűzenei szórakozóhely se ahol ne kéne mások cigifüstjét belélegeznem mind szájon, mind bőrön keresztül.
már eddig is csiklandozott a szándék, hogy nézzek már le a t5-be, de meghoztad a kedvem, köszi, TopSawyer