Marhára úgy néz ki, hogy második nekifutásra ugyan, de összejön az ötödik. Azaz Mike Patton péntek 13-án ötödször teszi – hivatalosan – tiszteletét Budapesten, most éppen az A38-on.
A valamikori Faith No More és egy raklapnyi kultzenekar énekese (Fantomas, Mr. Bungle, Tomahawk…), illetve számos avantgárd zenei bemozdulás támogatója végre pótol!
A FNM feloszlását követő űrt betöltendő és munkamániáját levezetendő, a legkülönbözőbb zenei projektekbe ásta bele magát.
A közös nevező szinte mindig a formabontás és útkeresés, ahol a textúrák elsőbbrendűsége gyakran az emészthetőséggel dacol. De az esetlegesen öncélúnak tűnő kísérletezések sem törték meg a körülötte kialakult nimbuszt. Ráadásul másodállásban kiadót vezet (Ipecac Records), ahol karitatív tevékenységként masszív tehetségkutatás is folyik.
A tavalyra beígért pletykaszagú fellépésre még Peeping Tom képében érkezett volna, de a mostani buli már a Mike Patton Quartet fedőnévre hallgat. Amely valójában a hősünkkel kiegészült Zu nevezetű olasz triót takarja.
A különbség azonban korántsem árnyalatnyi, mivel a Peeping Tom lekerekített, simára esztergált idézőjeles popjához képest most egy szinte definiálhatatlan, súlyos és felkavaró, improvizatív zenére számíthatunk.
A tisztánlátás kedvéért: a dobbal, basszusgitárral és szaxofonnal büntető trió freejazzt kever hardcore-ral, punkkal, de szinte bármivel és Mike erre az absztrakt képződményre beatboxol, hörög, visít, motyog, és ha úgy tartja kedve, talán még kvázi dallamokkal is kedveskedik.
Szóval jóféle elborult, zaftos szeánszra tessenek készülni, amiből nem hiányozhat némi pickup baszkurálás, cséphadarás és a végletekig széteffektezett ének sem.
megyünk, megyünk, megyünk!!!
hát