Bizony, nem volt Europa, így száraz maradt az arcom, de volt helyette sok más, szép, meg hosszú, jelentős részben instrumentális darab, amelyet nyilván nem tud értékelni olyasvalaki, aki eléggé tájékozatlan, pár éve hallott először Santanáról, és csak a tévében ezerszer nyomott Maria, Maria-t ismeri fel. Komolyan mondom, ma már bárkit felvesznek, mindenkit odaengednek a géphez, és akármi megjelenhet nyomtatásban. Az ilyenek miatt nem bánom, hogy otthagytam az újságírást.
Santana koncertjein az instrumentalizmus az egyik lényeg, amelyet ő maga is mindig vallott. Ezért szeretjük a fickót. Az öreg nem csak a tőle elvárható virtuozitással játszott, de improvizációiba olyan régi dalok főtémáit is becsempészte, mint a Stairway to Heaven (Led Zep), vagy az L. A. Woman (Doors). Nyilván az ötödik cés, Viva TV-n nevelkedett Dórika ezeket sem vette észre, mit tudja ő, mi az, hogy Led Zep. Ő szegény olyan koncertet akart, ahol együtt énekelhet a tömeggel, meg együtt tapsolhat ütemesen az énekesekkel. Csak hát akkor nem Santanára kell mennie, hanem mondjuk Fenyő Mikire, vagy Szandira.
Profi zenészek voltak, egytől egyig parádés muzsikus volt mind, a fúvósok, az ütősök, nekem külön nagyon tetszett az öreg fekete billentyűs játéka, Enna pedig a két énekesért volt oda – teljes joggal, nagyot alakítottak. Sok szép darab volt, hogy csak a jelentősebbeket említsem: Black Magic Woman, Oye Como Va, Smooth, és még sorolhatnám. A legszebb talán a Samba Pa Ti volt, amely számomra eléggé gyerekcsinálós darab. Következzék itt egy olyan kocertfelvétel, amelyet épp a tizennyolcadik születésnapomon rögzítettek Zágrábban. Őszintén szólva tényleg nem bánnám, ha a gyerekem eközben a dal közben foganna meg. Jó útravaló lenne neki.