Azt a részt lazán átugrom, hogy a jegyváltáshoz két hosszú sort is végig kellett állni, és a néni a pénztárablak mögött kb. olyan sebességgel dolgozott, hogy félő volt, mire mindenki sorra kerül, Seal-nek már egy másik városban lesz jelenése. Átugrom a további magyar szervezési sajátosságokat is, ott, a sorban lökdös(őd)ve is inkább behunytam a szemem, s müncheni koncertélményeimre gondoltam.
Bevált, átsegített a nehezén.
Bejutva már sokkal kellemesebb hangulatba kerültem, s ahogy körbepásztáztam a népen, meg kellett állapítanom, Seal-re gyűlik a „legnormálisabb” közönség, legalábbis eddigi tapasztalataim alapján.
Ami a bulit illeti, épp olyan volt, amilyenre számítottam. Egy egyszerűen, de ízlésesen megkreált látványvilág, a figyelem középpontjában pedig a különleges hangú énekes. A háttérben az öltönybe öltözött (és biztos halálra izzadt) háromtagú zenekar, valamint öt kisebb-nagyobb kivetítő, amelyen a dinamikusabb számokhoz különböző geometriai alakzatok, az andalgósakhoz hangulatos tájképek váltották egymást. Az előtérben a hófehérbe öltözött estfénypontja, és egy mindenképpen megemlítendő, gyönyörűen ívelt vonalú mikrofonállvány. Aztán jöttek felváltva a nagy slágerek és a kevésbé rongyosra játszott dalok, a közönséget pedig be sem kellett melegíteni, szinte az első hangra beindultak.
Seal bedobott minden elcsépelt és szentimentális ötletet a közönség énekeltetésétől, a turné-sapkák és pólók bedobálásán át, a „felviszek egy lányt a színpadra” poénig, s ezekre akár cinikusan húzogathatnánk is a szánkat. Az igazság viszont az, hogy végtelenül kedves és barátságos ember benyomását keltette, aki mindent elkövet, hogy a közönség ne bálványozza vagy tátott szájjal nézze, hanem folyamatos interakcióban legyen vele.
Már szinte kötelező elem, hogy a nálunk megforduló hírességek száját el kell hagynia a beautiful country és beautiful city kifejezéseknek, de Seal sokkal személyesebbre szabta mondandóját, s biztos vagyok benne, hogy tegnap este minden néző büszke volt nyelvünk szépségére. Történt ugyanis, hogy két dal között megkérdezte az első sorban állóktól, hogyan mondják magyarul, hogy love. A szerelem szó pedig annyira megtetszett neki, hogy hosszan eljátszott vele. Szerelem, szerelem… Gyönyörűen hangzott a szájából, gyorsan ráérzett a dallamára. Sze-re-lem. Milyen szép szó, mondta, „nekünk angolul csak annyi, hogy láv, de nektek szerelem„… Annyira beleesett, hogy végül a Kiss from a rose c. számába is többször beleszőtte. Végtelenül kedves gesztus volt, s egy kicsit sem tűnt őszintétlennek. Tuti, hogy mindenkit levett a lábáról.
Alapvetően az egész előadásra az érzékeny, érzelemdús, letisztult és ártatlan jelzőket tudnám használni, de ez nem is meglepő, Seal számomra mindig is ezt jelentette.
francba hogy megint kihagytam…
Kár hogy nincs felvétel, szívesen meghallgattam volna, hogy mondja „szerelem”. A német tévén keresztül (Heidi Klummal sokat szerepelnek benne, amióta Németországban élnek) is nagyon kedves, barátságos embernek tűnik.
Én is azon gondolkodtam, nem vette-e fel valamelyik tévé, vagy valaki a nézők közül.
Olyan hamar megjegyezt a „szerelem” szót és olyan tökéletesen ejtette ki már elsőre is…. Tényleg szimpatikus volt. Fel lehet rá nézni.
Sziasztok !
Nektek nem volt egy kicsit sok a basszus a hangosításban? Szerintem nagyon szabadtérire tervezték, kongtak rendesen az alapok. Viszont ez az egyetlen dolog amit negatívumként tudok felhozni. Fotókat csináltam sokat, ha kell valakinek küldök szívesen.
Üdv.
aretuska, szeretném megnézni a képeidet, ha lehet.
A hangosítással nekem is volt egy kis bajom, de nem értek hozzá annyira, hogy meg tudjam mondani, mi volt rosszul beállítva… időnként alig hallottam a zenét, máskor meg az énekhangot. De azért összességében jó volt.
„Nektek nem volt egy kicsit sok a basszus a hangosításban? ”
Én a keverőpult környékén álltam, és elviselhetetlen volt az elején a hangosítás. Ahogy mondod, iszonyú sok basszus, a többi hangszerből alig lehetett hallani valamit. De aztán szerencsére kijavították a dolgot. 🙂
Valaki felvette és feltette a youtube-ra. Sajnos a beszédnek csak a vége van rajta, de így is jó: http://uk.youtube.com/watch?v=3ns_OlEUG54
Sziasztok,
Abuli és a látvány szerintem első osztályú volt, SEAL teljesítménye és a vizuális videofal első osztályú volt, még a robotok is profin föl lettek programozva, nem vesztettek jelet (értsd kihagynak lámpák). Végig összhangban volt a fény és a videofal.
Én magam rendezvénytechnikával foglalkozok, talán ezért is bátorkodok hozzászolni „szakmailag” mégis gyönyörű volt a látvány összeségében.
A hangosítás már kicsit más volt, alapvetően elektronikus alapokra élülő új album számairól volt szó, ami más hangzással jár, mint egy sima akusztikus buli. Az előző két hozzászóló szeint bass gitár szinte sehol ergo nem volt karakteres ezt mindenképp az új hangzásvilágnak tudható be, a másik „időnként alig hallottam a zenét, máskor meg az énekhangot” az énekhanért egy külső mechanikus kompresszor felelt ami nem volt a legpontosabban beállítva ez okozta ezt. A többi buli többi hangszere eleve egy digis Yamaha PM5D pultba futottak, ott nem lehet ránézésre megmondani mit miért minden menükből hívható el) talán ezek a finomságok nem tették teljesen perfekté a hangot. Mégse állhattam oda a sráchoz te ez vagy az így épp nem :))
Én mint hangosító, aki más kis-nagy koncerteket kever (leszámítva ezeket a részeteket) jól éreztem magam. Mégse állhattam oda a sráchoz te ez vagy az így épp nem :))
De a buli kiváló volt. Nagyon jól éreztem magam !!! 🙂