moz-e

meg kell mondjam, ilyen szarul még nem éreztem magam moziban, de azt is be kell valljam őszintén, hogy erről nem a film tehet, hanem kisebbikem táborból hazahurcolt tipikustáboros betegsége, amit sikerült ráragasztania a család minden tagjára.

és akkor most a filmről…

előzetesen azt gondoltam, hogy hiányozni fognak a párbeszédek de a végére kiderült, hogy még sokalltam is a robotok szövegét.
nem szívesen fanyalgok, főleg nem, hogy kisebbikem rettentő jól szórakozott a mellettem lévő széken, de kicsit többet vártam ettől a filmtől. a történettől és a kivitelezéstől is.

mert az alap ötlet jó, nagyon jó. wall-e figurája is szerethetően bumfordi, régimódi és kedves. de mégis, a filmben ennél nincs több. éva figurája ugyan megfelelően modern, de nekem kis nőiesség, valami kis csábítás erősen hiányzott belőle. oké, kölyök film, de akkor is.
aztán ott vannak a luxus úton lévő emberek, az ő életük, figuráik, akik egyáltalán nem kidolgozottak. biztosan tudom, hogy kisebbikemnek szinte fel sem tűnt az elpuhult életmód, az elidegenedés (még ha ezt a kifejezést ő kevéssé ismeri is), sőt az sem, hogy az egész társadalom azt ‘ezt vedd meg és fogyassz, most minden akciós, csak neked’ filozófiára épül. sőt, mivel mindenhonnan ez ömlik felé, ő ezt a részt természetesen, magától értetődően jónak fogadta el. mondhatnám, ezért ült anyja mellette a moziban, hogy erre felhívja a figyelmét.

ami viszont feltűnt neki és jó, hogy feltűnt, az a rettentő sok szemét, amivel beborítjuk a földet. amivel lassan tényleg élhetetlenné tesszük világunkat. minek nekünk egyesével csomagolt rágó? tubusba tuszakolt és még papír maszkba is öltöztetett tonhal paszta? minek 10 cimke egy zoknira? és tényleg kell otthon a hatezer tesco zacskó?
ilyen és ehhez hasonló kérdéseken agyaltunk hazáig és én örültem, hogy megnéztük ezt a filmet.

örültem, mert bár én a túlélésért küzdöttem, de gyermek mellettem önfeledten mulatott egy-egy poénon és a ‘ne szemetelj annyit, mert elpusztítod a földet’ üzenet eljutott hozzá. ha másért nem ezért mindeképpen érdemes a kiskorúakat befizetni.

arra azért kiváncsi lennék – a folytatásban -, hogy az a sok elpuhult két lábon járó hogyan teszi élhetővé a szeméttel borított földet? csak az első két órájukat tessék egy realisztikus második részben összefoglalni, lécci!

meg aztán az is eszembe jutott, hogy a film tulajdonképpen NYban játszódik, meg az a hajó sem akkora, hogy egy földnyi népességet elbírjon. van rá – esetleg – remény, hogy míg az amcsik elköltöznek, addig mi itt európában, ebben a keletibb szegletben csendben meghúztuk magunkat és kevesebb szemetet termelve hagyjunk kis helyet magunknak is?
meg a növényeknek. nem csak bakancsokban.

a végére pedig az utolsó kérdés: az állatokkal mi lett? a csótányon kívül, aminek karaktere kétségkívül szimpatikusra sikerült. vagy tejet ezentúl csak szintetikusat/szóját iszunk? mert akkor már most elkezdek gondolkozni azon, hogy mibe is tunkoljam a búzaszeletemet reggelente, ha megérem a szép új világot.