Valahol ott hagytam abba tegnap, hogy Kaukázus és Waterjump. Csak közbeszólt a kedves internetszolgáltató, aki úgy érezte jónak, ha este tízkor lekapcsolja a netet a sajtósátorban. (A hivatalos nyitvatartás végül is tíztől tízig szól, jogos is lehetett volna, csak így hogy tegyek fel cikket?)
Kaukázus, meg sikertelen cikkfelrakás és egy kis evés után újból nekiindultunk, hátha a sártenger hullámain találunk valahol valami kedvünkre való zenét, nem így lett, de ez nem feltétlen a fellépők hibája.
A sajtókemping melletti Pepsi színpadon épp Belga ment, megnéztük, fényképeztünk, továbbmentünk. Nálam a Belga megragadt a „magyar nemzeti hip-hop”-nál, nem is akaródzik neki tovább jönni, de nekem se, hogy tovább jöjjön. Nem jön be, vagy hogy kell ezt szépen és trendin mondani manapság. De nem is én vagyok itt a lényeg, ahogy elnéztem, a színpad előtt álló tömeg túlnyomó többsége teli torokból üvöltötte az összes számot és ugrált.
Belgáék után jött az ingázás a Borsodi Malátabár és a Café színpad között, de mondhatnám úgy is, hogy Péterfy Bori és a Love Band és a drum and bass közt. A Café-ba leginkább melegedni jártunk be, a hideg az ugyanis megmaradt még, ha az eső el is állt.
Nagyjából a tegnapnak itt a vége, legalábbis nekem itt volt. Ma, pénteken, már nem emlékszem, hogy a mellettünk levő színpadról jövő basszusra keltem-e, vagy a Malátabárból odahallatszó muzsikára. Gyors reggeliféleség után irány a part, nézzünk léccel és boarddal a Balatonba szaltózó, pörgő-forgó fiúkat és lányokat.
A Fundango Waterjump ugyanis ezt a célt szolgálja. a műanyaggal borított sáncon lécekkel vagy boarddal lehet csúszni és a végén megmutatni, hogy is kell azt a szaltót csinálni. Meg kellett állapítsam, hogy léccel látványosabbak a mutatványok, vagy pusztán csak az emberek tapasztaltabbak, vagy csak az én símániámból kiindulva tűntek jobbnak, döntse el mindenki, melyik a szimpatikus verzió neki.
Egyelőre ennyi a mai napról, még jelentkezem később, ha lesz már miről jelentkeznem. Gyertek addig Zánkára BalaTONE-olni!!
Szánom-bánom, az valahogy nagyon nem jött össze tegnap, hogy a koncertek után még visszatévedjek netközelbe és tudósítsak…Tán ma összejön. Mentségemre legyen szólva, hogy tíz után hiába is jöttem volna.
Nos, ami még a tegnapi programomban szerepelt, az egy Zagar koncert volt a Café-ban. Eddig valahogy nem voltam velük kibékülve, pedig fordultam már meg Zagar-on, de sosem volt az igazi. Viszont ez a tegnapi abszolút kellemes csalódás volt, irtó jó hangulat fogadott a sátrban, szinte kivétel nélkül, mindenki ugrált-táncolt vérmérsékletének megfelelően.
Utána mi más jöhetett volna, mint a Csapda. Kicsit előjöttek ismét a tavalyi emlékek, amikor Lukács haját úgy fújta a szél, mintha egy szélgép előtt állt volna, nos, ez most is így volt. Fotózni csak az első három szám alatt szabad a színpad elől, mire nekem sikerült odaverekednem magam, már lassan a „kollégákkal” is közelharcot kellett vívnom, hogy csinálhassak pár képet, de sikerült végül, ez a lényeg. Sok mászkálás után végül mindig a nagyszínpad előtt lukadtam ki, hihetetlen, mennyi ember állt ott üvöltve a Pokol-t vagy épp a záró Mennyország tourist-ot. Eszméletlen látvány volt, mind az embertömeg, mind a színpadi látvány, bánhatja, aki lemaradt!
Számomra ennyi volt a pénteki nap, a The Real McKenzies koncert alatt sikerült valahogy elaludnom, ahogy a sátorból félkómásan hallottam, jó lehetett a hangulat, legalábbis az üvöltések erre engedtek következtetni. Az biztos, hogy a skót dudához dukál a skót szoknya is, nos, ez se volt semmi látvány.
Szombaton lesz ismét mindenféle jóság, a teljesség igénye nélkül: Alvin és a mókusok, PASO, Quimby, Irie Maffia, Jamie Winchester & Hrutka Róbert.