A BalaTONE második estéjén sem maradtak program nélkül a fesztiválozó fiatalok. Ahogy tegnap írtam Kowalsky meg a Vega, Beatsteaks, Zagar és a Tankcsapda nyújtott felejthetetlen estét. Persze a sort még folytathatnám.
A nagy színpad előtt álltam, hét óra előtt néhány perccel. Gyorsan elfutottam még egy sörért. A konferansz a koncert kezdés előtt két perccel a közönség elé állt. Fura módon kicsit, de bemutatta a Viva (legnagyobb) színpad fellépőit és a Fundango Waterjump program menetét is ismertette.
Kowalsky meg a Vega pontos volt, mint a halál, a kiírásnak megfelelően csapott a húrok közé. Bevallom őszíntén életem első Kowalskys koncertjén voltam. Néhány számig csak ott álltam, ittam a sörömet és probáltam asszimilálódni a közönséggel. Félig lehetett a „küzdőtér”, de persze az első két sorban csupa lelkes, hű rajongók voltak.Kowalsky minden szám után megköszönte, hogy mindenki itt van és csápol a zenekarnak. A másfél órás koncert végére én is belerázódtam a dologba, megtetszett a zene, amit játszottak. Nekem pozitív csalódást okoztak.
A következő nagy színpados produkcióig volt még fél óra. Hogy ki ne száradjunk, még egy sör dukált a szervezetünknek. Aztán meglátogattuk a Café sátrat. A Zagar , fiatal fiúkból álló csapat játszott éppen. Pár szám nekem is megvan tölük, de a koncerten nem hallottam azokat. Biztos azért, mert a koncert végére sikerült odaérni. Nekem olyan „elszállós, Wanna get high?” stílusú számokat játszottak. Persze a szokásos „vissza” a koncert végén itt is megvolt, bár alig akartak vissza jönni a színpadra. Asszem két számot játszottak még.
Elrohantunk gyorsan a Vad Fruttik koncertjére, mert olyan érdekes neve van a zenekarnak. Kiváncsi voltam, kik is ők? Különösebb nyomot nem hagyott bennem, biztos a pia hatása miatt. Csak vegetáltam. De a közönség számából és „viselkedéséből” azt szűrtem le, hogy a többieknek tetszett a koncert.
Siettünk vissza a Viva színpadhoz, hogy le ne késsük a Beatsteak (GER) koncert kezdését. Nem sikerült, mert csak a második szám közepére értünk be. Gyorsan előre mentem a színpad előti, fotósoknak kialakított területre, hogy csináljak pár képet. Sietnem kellett, mert van egy sajtós szabály, hogy csak az első három szám alatt lehet fozózni a fellépő zenekart. Nembaj, benne voltam a limitben. Vége lett a harmadik számnak, a securitysek ki is tereltek minket. Tovább nem is maradtunk a koncerten, annyira nem jött be nekem ez a punk-rockos zene.
A sátrunk a Pepsi színpad mellett van, így mikor ott jártam, a 30Y koncertjét hallottam. Először a melóhelyemen hallottam tőlük számokat, meg is jegyeztem, hogy milyen jellegzetes hangja van az énekesnek. Ebből sikerült rájönnöm, hogy ők a 30Y. Annyit láttam csak, hogy fullon van emberekkel a „nézőtér”. Ezért döntöttem úgy, hogy nem megyek be a dühöngő részbe, csak a sátor mellől meghallgatok pár számot.
Tegnap a fő attrakció a Tankcsapda koncertje volt. Annyira nem az én műfajom ez a zene, csak a Mennyország touristos számot szeretem. Nem is mentem be csápolni, csak egy számot hallgattam meg tőlük, de sajnos ez nem a kedvencem volt. Viszont a közönségből és a tankcsapdás feelingből nem volt hiány. Olyannyira, hogy a lelkes, de már tuti alkoholos befolyásoltságú egyik csapda rajongó egy sörös flakont dobott a színpad elé. Na több se kellett Lukácsnak, a szám végén kioktatta a közönséget: Ha még egyszer valakit meglát sörös flakonnal, főleg a színpad felé dobálózni, abbahagyják a koncertet és hazahuznak a francba. Persze nem ebben a formában mondta, hanem sajtó papírt nem tűrő káromkodással „színesítve”.
Úgy éreztem, nekem a tegnapi sör adagból és a koncertekből is elég volt, így el is mentem szunyókálni.