10% volt az esélye a meteorológiai jelentés szerint, hogy heves vihar lesz, esni fog a Sziget felett, és a tavalyi állapotokhoz hasonlóan szarrá ázik megint minden. Én szemét vagyok. Vártam. Felkészültem.
Sátram a szomszédnál sokkalta precízebben rögzítettem, félelem ellen
ideje korán a pezsgőre töményezni kezdtem, behunyt szemem előtt már a
szakadt ünneplőbe öltözött punkok tarajaiból csepegő festéket képzeltem
bele a parti aréna közönségének fehér egyenruhájába, hej!
Az idei Sex Action-ről csúnyán lemaradtam, a vicces német Die Ärtze-re odaértem, Transglobal Undergroundra átszaladtam, Mory Kante Yeke-Yekéjét a koncertjük elejére reméltem, Sex Pistols-t végignéztem. Érdemes volt. Hihetetlen, hogy milyen ősi és csak egyalbumos banda, azt idevarázsoltak nekünk másfél óra őszinte rock’n’rollt.
A szél fútt, felhő sehol, az ég tetején teli a Hold – ilyeneken járt az agyam a mobil piszoár emelvényén állva és ürítve, egyre kevésbé bízva már az esőben, hogy össznépi vizespóló versenynek lehetek tanúja, hoppá, de tényleg ott van még a Blikk.hu sátra, mely reményt adhat némi kebelcsodás vigasztalódásra… Úgy igaz! És hogy milyen mázlink volt? 12 impozáns nevező 24 gömbölyű mell és virágzó bimbó! A szokásos „pólót le!” üvöltözés és az ilyen esetekben nagyon nehezen eldöndhető kérdés „menjen vagy maradjon?”, megvadultak körülöttünk kanok, a nők exsztázisban, kerestük a favoritunk. A piszén pisze szűzies vagy aki pornós mozdulatokkal hergel? Egy biztos, a szigorú szakmai zsűrinél a győzelemre csak annak van esélye, aki a végén valóban lekapja a pólót!
Ezek után a finn csellómetál Apocalyptica szinte már unalmas volt. A Brainsről saját hibánkon kívül lemaradtunk, miként az legalább fél órával előbb hagyta abba koncertet a kiírt programhoz képest, ekkor azt mondtuk, elég legyen már ebből a folyamatos mászkálásból, igyunk és táncoljunk – bárhol, bármelyik kocsmában, ahonnan jó zene szól: a Zen és a Volt terasz így nyert, k*rva jók voltunk, hajrá magyarok!