rövidebb. És minden bizonnyal ez által furább, vagy inkább szokatlanabb lesz de
majd megszokjuk, nem?
Szóval szerdai nappal indult idén is a „hivatalos” banzáj. Reggel, kávé,
napsütés. A programfüzetet lapozgatva egy szövegkiemelővel a kezemben,
napszemüvegben ülök a sátor előtt.
Szigetszerda:
Miután jól megtárgyaltuk a dolgokat, ketten barátnőmmel
elindultunk a véradó sátor felé. Ez már álunk egy szokás vagy mi. Minden
Szigeten adunk vért, hogy „megmentsünk 3 életet”. Az alapvizsgálatokon én
sajnos kiestem (az az átkozott alacsony hemoglobinom… mondjuk nem most
döbbentem rá, hogy vérszegény vagyok), Melus továbbjutott. Le is csapolták
vörös vérét, megköszönték a részvételt, majd hogy gyorsan visszatermelje az elvesztett
f”olyékony életet” nekiálltunk VBK-ni. Én is szolidalítottam. És közben
belehallgattunk a Bijou koncertbe is, ami a fák árnyékában a fűben ücsörgéshez
kimondottan kellemes aláfestés volt.
Majd teltek múltak az órák, és lassan következett az este és számomra az egyik
nagy fénypont az idei Szigeten: a Leningrad.
Felkerekedtünk hát, és elindultunk. Útközben jöttek mentek az ismerősök, és a
végén nem azokkal értem oda akikkel indultam, de ez cseppet sem zavart.
Miután kifulladásig táncoltuk magunkat, csorgott rólunk a víz, és remegett a
térdünk, konstatáltuk, hogy mivel idén az első napra tették a koncertet (nem
úgy mint tavaly az utolsóra) elég magas az a bizonyos léc amit át kell ugrania
a többi előadónak.
Mivel ez még csak a kezdet, és a Lovardában indul az
asztaltánc szezon a nap többi tervezett koncertjei kimaradtak.
De legalább minden szigetspan előkerült. Ők azok, akikkel évek óta együtt
sátrazunk, és mostanság már nemcsak Magyarország, de Európa összes pontjáról
érkeznek. Nah, hát velük vettük fel a fonalat.
Szigetcsütörtök:
Magunkhoz tértünk, és reggeliztünk. Fetrengtünk a sátor
előtt polifoamon, és csocsóztunk is párat. Vártuk az estét, ami gyorsabban jött
mint vártuk, beköszöntött és mi rájöttünk, hogy semmit nem csináltunk egész
nap. Ami nem baj, hiszen nyaralunk! Akkor pedig a punnyadás a legjobb arra,
hogy ne csináljunk semmit.
A Kispál koncert kimondottan jól sikeredett. Bár a pár évvel
ez előtti nagyon pocsék koncert után nem nagyon támaszt az ember nagy
elvárásokat, de ez most jó volt. És fontos információ ütötte meg a fülemet:
Nemjuci másnap a 5kor.
Némi pihi után jött az esti vesszőfutásom. 3 koncert ami egy
időben van, és mindre kíváncsi vagyok. Tudom ilyen problémáim nem csak nekem
vannak, de hát ez a programbőség átka.
Hát meg kell logisztikázni amit meg lehet, így indítás Kaukázuson az MR2-őn,
majd a Nagyszínpad előtti tömegen átvágva belehallgatni a Jamiroquai-ba, és
végül kikötni HétköznaPI CSAlódások koncerten a Zúdán.
A Kaukázus tetszett, és az a srác is akivel táncoltam egyet,
de menni kell, nincs mese. A kora tinikorom kedvence most valahogy nem volt az
igazi. Hogy talán kinőttem a Jamiroquai-ból, vagy csak hangulatom nem volt
hozzá, nem tudom, de nem sokáig maradtam a Nagyszínpad környékén.
Viszont a PICSA! Hát az nagyon bejött. Kellett már egy kis lázadás. Kiszabadult
belőlem mindaz amit a hétköznaponként kiscipő, meg blúzocska mögé kell rejtem.
Hogy a por, a bor vagy csak az, hogy újra farmerban és bakancsban, vagy a zene,
vagy mindnek egyvelege volt az, ami hatott rám nem tudom. De nagyon jól éreztem
magam.
Más vonzata is volt ennek a koncertnek. Újra találkoztam egy gimis
ismerősömmel, akit a Kulti bezárása óta nem láttam. Ott mindig összefutottunk.
Mostanában sosem látom. A Kultiplexnek igazi közösségteremtő ereje volt. Ott
midig előbukkantak az ilyen távoli ismerősök, és mivel nem volt nagy a tér, az érdeklődési
kör pedig ugyan arra vonzott minket, egy fémlábas asztal mellett fel lehetett
venni a néha megszakadó szálat.
Szigetpéntek:
Már péntek van. Mindjárt vége a hétnek és a Szigetnek is.
Nem jó ez így! Főleg azért nem, mert szombaton esküvőre megyek, így a pénteket
nem kellene nagyon elhúzni. De majd alakul úgy ahogy. Azért ezt szem előtt kell
tartani.
Indítjuk az estét egy Vidámpark koncerttel (ekkora már bemelegítettünk a
Wan2ban egy Nemjuci-val, illetve belehallgattunk az Alvinba is, ami a gáznál
gázabb volt), ami egy rövidke áramszünettel indul. Nem baj, a Keresd, keresd
illetve Nastassja Kinski kárpótol minket érte.
Majd pult és aztán az este fénypontja: Sex Pistols a Nagyszínpadon.
A szél feltámadt, az állítólagos vihar közeledett. Nem baj kemények vagyunk! És
természetesen a tömeg szélén állunk meg, biztos ami biztos nem kérünk a
tömeghisztiből, ha esetleg vihar lesz tényleg.
De nem lett vihar, sőt kimondottan jól esett a szél, mert egész nap a hőségtől
szenvedtünk.
A koncert jó hangulatú volt, valami hasonlóra számítottam. Ők sem fiatalok már,
de a lendületükön mi sem látszik ebből. Jó számokat játszanak, olyanokat mire
lehet bulizni. Meg is tesszük. Majd könnyes búcsút veszek a Szigettől, és
elindulok haza, hogy valamennyit aludjak. A HÉV-en összeismerkedek két spanyol
sráccal. Az mesélik, hogy jól vigyázzak az 1000-es bankjegyekkel. Őket
átvágták, a Ferihegyen a pénzváltótól régi típusút kaptak (olyat amin még nincs
fémszál), és tegnap mehettek be a Nemzeti Bankba beváltani új fajtára. De nem
teljesen értik, hogy mi is ez az egész, mert a Szigetem sok helyen elfogadták.
Hát igen a pultoknál nem nagyon nézik az ilyet így elég sok belekerült a
pénzforgalomba a városban, ami egy szigeten van a városon belül.
Jah, és még valami: a Nemjuci nagyon jó zene, és azt hiszem ráleltem a
Sziget számomra legnagyobb felfedezésére.