– Honnan van? – kérdezem Peti Hubertus-logós rádiójára mutatva.
– Á, tegnap nyertem szarvasbőgés-utánzó versenyen. Ránézek: nem annyira másnapos, hogy hülyeségeket beszéljen. Lemaradtam volna valamiről? Egy álmos reggel a SZIN-en.
A SZIN délelőtt olyan, mint egy nagyobbacska gólyatábor, plusz medencék és Nemzeti Sport. És persze karikás szemű, tébolyult tekintetű sajtósok, akik netezni akarnak de nem tudnak. A stratégiailag tökéletes elhelyezésű vendéglátó-egység a bejárat mellett ilyenkor a nyugalom szigete: miközben kávé és cigaretta mellett a Győr és a Debrecen továbbjutási esélyeit saccolgatom, egy pillanatra sem érzem a rosszabbik értelemben vett fesztivál-fílinget – a parton fürdőruhás lányok keresik aktuális vagy jövendőbeli barátjukat, aki jelenleg éppen a sült kolbász árát méricskéli valamelyik büfénél. Szinte várom, hogy előkerüljön valahonnan egy tucat egyentrikós főgólya, hogy fél deci pálinkával ébresszék a későn kelőket (fekvőket…?). Főgólyák nem jönnek, targoncások viszont igen; kell az utánpótlás, a sör igencsak kelendő, főleg, hogy – kopogjuk le – ezúttal az időjárás is megkegyelmezett nekünk (szegény Balatone-osok viszont…). Egyedül a medencéknél és a Testmosónál van élet, igaz, az ottaniak is kímélő üzemmódban futnak; hosszú lehetett az éjszaka.
Mi mást lehetne tenni? Nemsokára kezdődnek a koncertek, elég húzós az esti program, jön a Morcheeba is, előtte Zságer Balázs a díváival, innentől nincs üresjárat vagy kibúvó, mindenki érzi, hogy ma már tényleg menni kell, élni kell, lassan vége a nyárnak, jön a suli, a munka, a hétköznapok, megint nem fesztiválozunk egy ideig, most kell utoljára meghúzni, mindent kiadni magunkból, hogy a végén emelt fővel kulloghassunk le a pályáról.
Több esélyünk van rá, mint a Lokinak.
Cöhhh. Loki a király! Értem?