Szereted? Ismered? Hallottál már róla? Azt sem tudod, eszik-e vagy isszák? A fesztblog társadalom- és kultúraformáló erejében bízva új rovatot indítunk, hogy legközelebb ne kelljen szégyenkezned, ha zenebuzikkal ülsz le sörözni.
Az átlag zenehallgató nem pejoratív kifejezés. Belőlük van a legtöbb. Ők azon embertársaink, akiknek nincs sem ideje, sem ereje naponta huszonöt dán pre-poszt-folk-hiphop-shoegaze citerazenekar lemezét letölteni meghallgatni. Ugyan ki kérhetné ezt számon rajtuk? Nincs ezzel semmi baj. A probléma nem ez.
A probléma az a megkerülhetetlen tény, hogy a külföldön aktuálisan futó előadók (és most nem egy dél-oszét indie-zenekarra gondolok, tizenöt eladott lemezzel és maroknyi helyi rajongóval a háta mögött, hanem ténylegesen sikeres bandákra) 95 százaléka soha nem jut el az átlag magyar zenehallgatóhoz. Hogy ez miért van így, arról hosszasan lehetne vitatkozni; számtalan oka van annak, hogy – csúnyán hangzik, de igaz – ennyire le vagyunk maradva. A csekély számú, könnyen hozzáférhető hazai információs csatorna (zenetévék, tematikus rádiók) színvonala olyan, amilyen. Mostanában azért vannak bíztató jelek ezen a téren – nem kell ecsetelnem, mire gondolok – de egy fecske nem csinál nyarat.
És még nem beszéltünk a feltörekvő magyar bandákról, melyek nagy része évek óta stabil résztvevője a nyári fesztiváloknak, mégis úgy tűnik, csinálhatnak akármit, esélyük sincs a továbblépésre. Létezésük az élő bizonyíték arra, hogy a magyar zenei élet az úgy-ahogy végigvitt rendszer- és struktúraváltás után a szemléletváltás irdatlan feladatával kénytelen szembenézni.
Úgy gondoljuk, ebben a mi szerepünk is jelentős. Új rovatunk célja nem a szerzők zenei műveltségének fitogtatása, holmi elitista, kultúrsznob indíttatástól vezérelve. Nem mélyíteni akarjuk a szakadékot, hanem hidat építeni. A magunk módján: egy-egy, itthon kevésbé ismert előadó bemutatásával, hasznos információkkal, apró érdekességekkel, videókkal, dalokkal, linkekkel. Ennyit tudunk, de ennyi elég is.
Mától nálunk is serceg a tű a lemezen.
jó lehet,csak tényleg ne fitogtató stílusban mert a Szerző kiborítóan okostojás megmondó stílusban futó blogja pont ellenpéldája a törekvésnek.
Én a szerző stílusát mind itt, mind a saját blogjában kifejezetten üdítőnek tartom a sok egyhangú kritika között, de máris megszületett az első sercegő lemez.
pöcök: tulajdonképpen egyetértel; ha a blogom nem is, de a ClusterOne mindenképpen rendkívül sznob és elitista…ezért imádjuk csinálni:-) Viszont itt nem kell félned, mert pont az ellenkezője a cél. A cinizmusommal nem tudok mit csinálni, de nyugodtan reagálj, imádom a botrányt.
a flame a legjobb reklám
tamogatom nagyon az uj rovatot.
magam, kinti mercevel merve kommersz zeneket hallgato, otthoni mercevel extravagans, senki altal nem hallgatott egyutteseket kedvelo juzer, orulnek neki, hogyha nem lennek tobbet (annyira) kakukktojas 🙂
hajra
LN: az a baj, hogy nem cinikus vagy, hanem egyszerűen szarul írsz. sosem értettem, hogy engedheti a Déri, hogy írj az est.hu-ra. De mindegy
Egyetertek az elottem szolokkal. A tudalekos okoskodas nem egyenlo a cinikus, sznob elitizmussal. A zeneismeretben valo jartassag nem ellensulyozza a ki-ha-en-nem kivagyisagot, illetoleg a stilus es az iraskeszseg hianyat.
Könyörgöm, még, még, ilyeneket!:-P
saxa lehet, hogy azért, mert veled ellentétben Déri szakember és megbecsüli a jó írókat.
Déri szakember? Tételezzük fel, az. Attól még feltétlenül színvonalas mérce az ő ízlése? Az est.huról nem beszélve.
Gyerekek, kommenteljetek még párat, mert eddig csak a harmadik legolvasottabb ez a poszt.
Borsó: épp azért nem értem, mert Déri érti a dolgát, és mindenki más szerintem jól ír a rovatába. Csak vegyük pl a Fleet Foxes cikket, hát, ha abban Te találsz vmit, ami leköti az érdeklődésed… És tényleg nem a zenével van gondom, mert a FF tényleg nagyszerű egy zenekar.
nem ismétlem fenti önmagam, de volt ez a bejegyzés már első is a legolvasottabbak közt és ez nem a hozzászólások számán múlik:D
Ahol sok a komment, azt többen olvassák, mert azt hiszik, van értelme:-)