Sokáig gondolkodtam, hogy milyen címet adjak beszámolómnak a tegnap esti koncertről, de csak odáig jutottam, hogy a „kutya” szó biztosan nem lesz benne. Innen viszont meg voltam lőve, mert miképp lehetne jellemezni a tegnap estét? Őrület? Aljasodás? Mindenidők? Igazából ezer hasonszőrű jelzőt előhozhatnék, így maradok az egyszerű ám lényegre törő címnél. De úgysem a cím, hanem a tartalom a lényeg.
Ugyan Snoop már másodszorra járt Magyarországon, de az előző koncert nekem kimaradt. Ennek okán nem volt összehasonlítási alapom, így nem kellett azzal foglalkoznom, hogy akkor ez most jobb-e, mint a tavalyi. Nem reprezentatív felmérésem szerint jobb volt, legalábbis akiket megkérdeztem, nagy százalékban ezt válaszolták. Például pontosan kezdett, nem késett két órát a fellépés. Megemlítendő még az is, hogy Snoop zenekarral érkezett, ami már egy erős jó pontnak számít, főleg ha a tagok még tudnak is játszani. Márpedig ők tudtak. Egy gyenge pontja volt a csapatnak, a szólógitáros. Szegény valószínűleg unja már a témát kicsit, abszolút nulla volt a színpadi teljesítménye, összesen talán, ha három métert tett meg az egész koncert alatt – és ekkor is az egyik roadhoz ment oda, hogy valamit állítsanak a gitáron. Rajta kívül még bassz-gitár, billentyű, dobok és egy DJ-szett alkotta a zeneszekciót – Itt kell megemlíteni, hogy szerencsére tegnap este nem követték el azt a manapság sajnos divatos merényletet, hogy végig garázsrock-verzióban adják elő a hiphop dalokat. Nem értem ezt a trendet a hiphop-koncerteken, komolyan. Na de mindegy, ne térjünk el a tárgytól… –, a szövegért pedig a coloson kívül Daz és Kurupt feleltek, ami főleg emelte az est fényét. Még egy-két Dogg Pound dalt is elnyomtak, hálás is volt a közönség azon része, akik tudták is, hogy ki az a két ugrabugra hülyegyerek a színpadon Snoop mellett.
A megelőző ajánlóban azt írtam, hogy mivel ez az új lemez bemutató turnéja, valószínűleg az fog szólni végig, néhány régi klasszikkal fűszerezve. Ekkorát még nem tévedtem zenei előrejelzésben, de legalább pozitív irányba sikerült megtenni ezt. Ugyanis talán ha kettő dal szólt az új lemezről (egyikük a nagysláger Sensual Seduction ugye), a többi pedig egy válogatás volt Snoop teljes munkásságának (szóló projectek és közreműködések) összes éveiből. Az összes nagy klasszikust elnyomták, volt itt Murder Was The Case mint nyitódal, 1.8.7., Upside Ya Head, a 2pac-kel közös Gangsta Party, mindenből csak a legjobb.
A koncert kétharmadánál aztán volt egy kis kitekintés, minimál freestyle, 2pac-tribute. Majd előkerült a lemezjátszóból a House of Pain Jump Around-ja, és nagy meglepetésre a kulisszák mögül egy magyar zászló. Amivel aztán Daz elkezdett fel-alá rohangálni a színpadon, miközben mindenki ugrált mint egy őrült. Kellemes meglepetés volt ez a lépés tőlük, és az amúgy is lelkes közönséget tovább tüzelte, innen már nem nagyon volt megállás.
Pedig ezután már nem volt sok hátra, jött a kötelező punciragasztó, a Pharrellel közös Drop It Like It’s Hot, majd az utolsó szám, ami maga volt a nirvána, a komplett megőrülés, és a nyugati parti hiphop alfája és omegája. Snoop csak egy kérdést fel: What’s My Name? Az élőzenekaros fellépéseknél kötelező, már említett thras hmetal-részt letudva (ami szerencsére néhány percnél nem volt hosszabb) robbant a csarnok, hiszen a legnagyobb sláger (mit sláger, klasszikus!) dallal zárták a koncertet.
Ezzel értünk el az est végére, Snoop megigérte, hogy visszajön még, ha valaki hívja (egy szombati napon, kisebb helyen még teltház is lehetne). Majd rázendített elmondása szerint állandó búcsúdalára (Steam – Na Na Hey Hey Good Bye) – amit Magyarországon a Dolly Roll tolmácsolásában ismerünk (Zakatol a szív c. album, 1988 – nem linkelném) és a közönséget megénekeltetve távozott a színpadról. (A „Good Bye” helyett Snoop Dogg-ot kellett volna énekelnie a népnek, de a régi beidegződések okán sokan eltekintettek ettől, és maradtak az eredeti verziónál – körülöttem legalábbis.) Búcsúdalnak a DJ betette még Bob Marley Jammin’-jét és már kapcsolták is a fényeket. A kb. 5000 ember elindult hazafelé/afterpartyba, kb. százan pedig ottmaradtak a színpad előtt, hátha előkerül valaki a backstage-ből. Én a hazamenők táborát erősítettem, mert a másnapi hat órás ébredés nem vetített előre nagy éjszakázást. De nem baj, mert így is teljes élmény volt a szerda este, és ha lesz rá lehetőség, akkor csak nyugodtan hívja el valaki Snoopot, nem fogjuk megbánni.