A közmondásosan borongós skandináv időjárás mentálhigiéniás hatásairól ezernyi tanulmány született az idők során, nagy részük azonban figyelmen kívül hagyja az egyik legfontosabb tényezőt: az egy évre jutó temérdek esős, szomorú nap zenére gyakorolt hatását. Pedig érdekes lenne megfejteni, vajon mitől lesz valakiből templomgyújtogató blekkmetál-harcos, míg másokból angyalhangú, kedvesen introvertált nótafa. Nos, az analízist meghagyom a pszichológustanoncoknak, a lényeg, hogy Erik Mattiasson, a kvázi egyszemélyes projektént működő Melpo Mene különös frontembere ideje nagy részében nem fekete vérről és fiatal szüzek feláldozásáról énekel.
Magáról a zenekarról a hivatalos honlap és a MySpace-oldal átböngészése után sem fogunk sokkal többet tudni (nyilván nem véletlenül); elég hozzá annyi, hogy négyen vannak, Mattiasson az abszolút szellemi vezér, eddig két lemezük jött ki (a 2004-es Holes, illetve az idei megjelenésű Bring The Lions Out), nem mellékesen pedig az ő nevükhöz fűződik a 2008-as év egyik legjobb száma, a gyönyörűséges I Adore You, ami egy Volvo-reklámszpot révén a hőn áhított ismertséget is meghozta végre.
Botorság lenne azonban azt gondolni, hogy a svéd kvartett csupán afféle egyslágeres hullócsillag volna: az eddig megjelent két lemez végighallgatása után nyilvánvalóvá válik, hogy az androgén külsejű frontembert nomen est omen alapon bizony jópárszor homlokon csókolta az a bizonyos Múzsa. Javarészt akusztikus hangszerelésű, bensőséges hangulatú, fülbemászó dalocskák, némi finoman adagolt elektronikával vegyítve — nem mellesleg óriási slágerpotenciállal. A már említett I Adore You mellett a Hello Benjamin vagy éppen a Holes is tökéletes alapanyag éjszakai autózáshoz vagy fűtőtest kandalló melletti összebújáshoz. Ez a fajta szépség nem ismer földrajzi határokat, magyar fülnek ugyanúgy kellemes, mint svédnek. Csak játszaná a rádió…