mozifanatikus másodszor

a második mozifanatikus éjszaka sokkal szervezettebb volt mint az első.
a második mozifanatikus éjszaka elveszítette azt a különös hangulatot, ami az elsőt alaposan átitatta.
szigorúan szubjektív részletek a hajtás után…

már érkezéskor feltűnt, hogy sokkal kisebb a tömeg, mint tavaly, tülekedés sincs – egészen addig, míg el nem kezdték beengedni a fanokat -, csak csendes sorbanállás. na ja, idén nincs mászkálás egyik moziból a másikba – jegyzem meg, nekünk tavaly sem volt, ugyan kinek fért bele az még ebbe a szűk 12 órácskába? -, ahol megvetted a karszalagot ott kell leülnöd a magadét.
már a beengedéskor kiderült, hogy idén itt rend lesz, a hangoskodókat nem hogy kivezetik, de be sem engedik. akadt ugyanis egy szerepében megtévedt, idősebb, szemüveges biztonsági őr, aki a tömeg hirtelen felbuzdulását, a hátsó sorok hangos örömét rossz néven vette, megállított mindenkit, majd leüvöltötte az előtte – csendben – állók fejét, hogy ha azonnal nem hagyják abba ezt a viselkedést, akkor ő bizony senkit nem enged be. a döbbenettől nem jutott szóhoz senki, ő ezt persze meghunyászkodásként értelmezte, amit elégedetten vett tudomásul és elállt az útból. a mögötte álló fekete pólós mozimunkatársak csendben szégyenkeztek viselkedése miatt.

első filmünk a pontban 6kor kezdődő miért éppen minnesota? című volt. a terembe való bemenetkor kiderült, ezen az estén tényleg rend lesz. nincs ülés a lépcsőn, fekvés a földön, a terembe szigorúan csak annyi ember mehet be amennyi ülőhely van, tavaly büntetett a tűzoltóság, szomorkodtam is, hogy így felesleges a párnám – de nem! – és a hangulat sem lesz a tavalyi – bizony:( -. a mozi tele gyerekekkel, idén elcsesztük a helyszínt, a westend most a csajoké és a 20 év alatti kisfiúké.
a film egyébként nézhető, bár kissé hosszú, a témához és annak kihasználásához képest.

egyes filmekre persze megint nem lehetett bejutni, már fél órával a kezdés előtt tele voltak a termek, nekünk meg nem volt kedvünk a sötétben ücsörögni, ad-hoc adódott a made in hungária. én már láttam, de még így is jól szórakoztam. közepén megpróbáltunk átmenni más filmekre, de persze nem fértünk be, így végignéztük, utána meg jött a tintaszív. családi film, bíztató kezdettel, fantáziátlan befejezéssel.

álom.net – 10-15 percet láttam belőle, a vászon előtt ültünk a földön, fiam le is feküdt, legyen vmi tavalyi fílingje és így a kispárnám sem maradt használatlan. hosszú 10-15 perc volt. nagyon hosszú és nagyon kínos. rettentően kínos. ilyen rövid időben, ennyire szar filmet még nem láttam. ez nem tinivígjáték, ez maga a kínos erőlködés. rossz párbeszédek, még rosszabb jelenetek, rettenetes – kezdő, amatőr – színészek, egyszóval borzalom. míg benn voltunk a teremben a tini közönség háromszor hördült fel a filmen, vagyis átlag öt percenként fejezték ki hangosan, h a film vérciki.

a gettómilliomosra 40 perccel a kezdés előtt érkeztünk, befértünk, szuper helyünk volt. itt jött a mélypont nekem 4 körül, eszembe is jutott rögtön, h a kávé kimaradt. a film nézhető, a kezdésben borzalmak, a végén bolywood, csak a végefőcím alatti táncot nem sikerült egészen beillesztenem a történetbe, de ezzel a gondommal nem voltam egyedül.

volt még mamma mia, sajnos a rendezőknek nem jutott eszükbe, h erre az éjszakára a poén a karaoke verzió lenne, marley meg én vége, aztán 5:40kor elindultunk kifelé.

ez az éjszaka nem volt annyira jó, mint a tavalyi és ennek több oka volt:

1. rossz mozit választottunk. mentségünkre legyen mondva, h mi már akkor megvettük a karszalagot, mikor még nem volt program, a tavalyi tapasztalatokra alapoztunk, mikor is nem a westendé volt a csajos vonulat. idén tévedtünk.
itt jegyzem meg, hogy a mozifanatikus weblap maga a zokogni való gagyiság. természetesen már rég hírdették az eseményt, árulták a jegyeket, mikor még egyáltalán nem működött. esély nem volt arra, hogy a filmek alapján döntsünk.
aztán, mikor elkezdett üzemelni, kiderült, h saját program összerakásáról szó sem lehet (tavaly sem volt, de az ember reménykedik), ha mozinként vagy kiváncsi a programra, akkor minden mozit egyben látsz és ha nem jössz rá, hogy a nyomtatási képet kell nézned, akkor gyakorolhatod a türelmet mint erényt, míg eltekersz a téged érdeklő filmszínházig.

2. rend volt, túlságosan is. egy ilyen éjszakának azért kicsit lazábbnak kellene lennie.

3. a filmekre való bejutás sosem lesz tökéletes, de esetleg segítene a dolgon, ha a nagyobb érdeklődésre számot tartó alkotásokat nem csak 1-2 alkalommal adnák az éjszaka folyamán.

az elsőt persze sosem lehet megismételni, a másodikat pedig felesleges lenne. talán a harmadiknak van esélye arra, hogy a kettő között megtalálja az arany középutat.