Egy öreg motoros: Funktasztikus interjú

Olyan régóta mozog a hazai hiphopéletben Funktasztikus barátunk, hogy az éveket már nem is lehet megszámolni. Hívták Interfunknak, Funk-n-Steinnek, és most Funktasztikusnak. Hatodik nagylemezének megjelenése alkalmából beszélgettünk vele.

Fesztblog.hu: Az első kérdés az mondhatni szokásos. Hogy kerültél bele a hiphopba?

Funktasztikus: Mezőkövesdi vagyok, 1991-ben néztem otthon a Yo MTV Raps!-t, ami hát a klasszikus szerintem mindenkinek, aki akkoriban volt tinédzser. Rá egy-két évre már volt néhány próbálkozás, szólóban is, és az egyik barátommal, Old School Feri B-vel. Muszáj voltam autodidakta módon próbálkozni, mivel hozzánk nem nagyon jutott el magyar rapzene akkoriban – a Megasound Systemet 1994 körül hallottam először Miskolcon, a kollégiumban.
Természetesen a legnagyobb szerepe a korai években az MTV műsorának volt. Folyamatosan azt néztem, ott ismertem meg az összes nagyot, akikre ma már, mint a klasszikusokra hivatkozunk (Eazy-E, Bone Thugs-n-Harmony, NWA, Fu-Schnickens, stb.), és persze ez hozta magával, hogy mi is ezt akartuk csinálni. Ennek folyománya, hogy néhányan, akik rajta voltunk a dolgon, elkezdtünk irogatni szövegeket. Az első dal, ami elkészült, az 1992 környékén a „Mentek az úton”.
Annyira megfogott ez az egész, hogy azóta is szinte minden pénzemet erre költöm, veszem az eredeti lemezeket (akkoriban kazettákat ugye), bakeliteket. Azóta is ebben élek.

Fesztblog.hu: Eredeti kazettákat? Az legalábbis érdekes lehetett, főleg akkoriban, amikor még annyira se volt megszokott egy rap album bármelyik lemezboltban, mint ma.

Funktasztikus: Csak a TAKT-kazetták mentek jóformán. Persze ezen kívűl nagyon sok másolt kazettánk volt, de a lengyel-piacos TAK kazetták, azok voltak az igaziak. Negyedannyiba kerültek, mint az eredetiek, de volt olyan, aminek jobb volt a minősége, mint az amerikában gyártott kazettának.

Fesztblog.hu: Még az interjú előtt említetted, hogy minden albumodat egy adott koncepcióra fűzöd, építed fel. Ez kihat a – hülye szóval – a személyiségedre is? Gondolok itt arra, hogy a Funktasztikus már a harmadik művésznév, amivel találkozik a közönség.

Funktasztikus: Igen, és ez utolsó is. Volt még kettő ugye, Funk-N-stein és Interfunk. A Funk-N-Stein volt a legelső, 2000-től pedig az Interfunk. De ez is azért volt, mert változtak a zenék, ezért változott az alias, az előadó is. A Funk-N-Stein inkább egy bohókásabb, funkosabb vonalat jelentett, mint általában azok a zenék, amik ezalatt a művésznév alatt megjelentek. Mikor már úgymond benőtt a fejem lágya, és kicsit komolyabb szövegekre, zenékre váltottam, onnantól kezdődött az Interfunk-korszak. Persze nem azt mondom, hogy ezek voltak a világmegváltó dolgok, hiszen a maga módján ebben az időszakban is játékos volt a zene és a szöveg a maga módján, csak kevésbé, mint a korai évek alatt. És most vagyok ott, ahol valószínűleg mindig is szerettem volna lenni, az alfánál és az omegánál. Nem is lesz már új „álca”, új művésznév, Funktasztikus a végleges, az egy és örök.    A Jelentések fanyarországról című lemez az első darabja egy olyan sorozatnak, ami erre a koncepcióra épül, erre a crossover zenei világra, a ’90-es évek zenei hangzására. Úgy érzem, megtaláltam az irányt.

Ez már 100%-ig én vagyok. A végső keverésen és a szkreccseken kívűl szinte mindent én csináltam a lemezen, a zenék egyharmadát én készítettem (a többiért Faktor és Director-X felel, illetve RendbenMan Máté csinált egy remixet), a skiteket is én csináltam. A közreműködéseket leszámítva mindent otthon vettem fel, minden ott készült.

Ennek a legnagyobb előnye, hogy abszolút nincs időkorlát, vagy teljesítménykényszer. Akkor és azt veszek fel, amit és amikor akarom, nincs az, hogy már csak két óra van hátra a stúdió-időből. Nem is nagyon lehet leírni, hogy mennyivel jobb az, hogy otthon ki tudtam alakítani magamnak egy kis stúdiót, és mindent meg tudok ott csinálni, ami eszembe jut. Már ha nevezhetjük ezt stúdiónak. Low-budget stúdiónak.

Fesztblog.hu: Szerintem nyugodtan, arra tökéletes, amire kell. Nem kevés előadó csinált nagyon jó albumokat házi körülmények között.

Funktasztikus: Ma már nagyon könnyen beszerezhető minden, ami kellhet ahhoz, hogy egy ilyen stúdiód legyen otthon. Nem egy nagy dolog az eszközöket összerakni, onnantól pedig csak rólad szól minden. Arról, hogy mit tudsz kihozni magadból. Lehet milliárdos stúdiód, vagy MPC-d, ha nincs kreativitásod, akkor sehol sem leszel.

Fesztblog.hu: Mit gondolsz a magyar hiphopról? Jóideje vagy már benne, láttál már mindent, ami a szcénában történt. Hogy látod most a hiphop helyzetét itthon? Különösen annak fényében, hogy az elmúlt néhány évben nem nagyon lehetett látni téged bulikban, így most friss szemmel látod, hogy mi történt eddig.

Funktasztikus: Én azt vettem észre, hogy az utóbbi két-három évben már abszolút európai szintet értünk el itthon is. Főleg a zenék terére értem ezt, de már szövegileg is egyre több az olyan kiadvány, ami megüti a szintet. Ami nem tetszik nekem az az, hogy nagyon sokan a battle-rapre mentek rá, kizárólag párbaj-rímekre. Vannak olyan MC-k, akiknek nem is tudom, hogy van-e egyáltalán másik énjük, tudnak-e másról beszélni.

Fesztblog.hu: De ez nem új jelenség, voltak ilyenek nem kevesen régebben is.

Funktasztikus: Nem új jelenség, ez tény, de nem tudom, hogy ezen miért nem lehet változtatni. Legyenek persze, nem baj az, hogy vannak ilyenek, csak túl sokan vannak, és nincsen nagyon ellenpólus, kevesen vannak olyanok, akik többre is képesek, mint valakire verbálisan rátámadni. Ami még nagyon jó szerintem, hogy a közönség is egyre inkább nyitottnak tűnik a hiphopra. Ez nagyon fontos. Ez nekünk, akik a színpadon állnak, az egyik legfontosabb. Most voltunk a hétvégén Debrecenben lemezbemutató bulin, és amit a közönség ott művelt, arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Talán mondhatom azt, hogy a közönség fejlődött a legtöbbet azalatt az idő alatt, amíg úgymond távol voltam.

Fesztblog.hu: Volt már Budapesten is lemezbemutató egyébként?

Funktasztikus: Nem, még nem volt. Ha minden igaz, akkor júniusban lesz egy a Punnany Massiffal közösen, és szepterben is tervezünk egyet, ami viszont már ténylegesen csak a Jelentések fanyarországról lemezről szól majd.

Bár ez így nem teljesen igaz, mert volt már egy koncert a fővárosban. Nevezhetjük zártkörű fellépésnek is, hiszen a Kozma utcai börtönben volt az első, tényleges lemezbemutató koncert. Elég kemény volt.

Fesztblog.hu: Milyen fogadtatása volt az elítéltek körében?

Funktasztikus: Örültek neki abszolút. Voltak olyanok is, akik ismerték korábbi munkáimat, amik egy másik projectben készültek. De még ők is azt mondták, hogy ez sokkal jobb lett. És ebben mondjuk igazuk is van, mert legalább százszor jobb.

Fesztblog.hu: A lemezborítón két logó szerepel, az egyik a Funkton, a másik a Kompany.
Funktasztikus: Igen, a Funkton vagyok én, egészen pontosan Funkton Megteszi Entertainment. Azért „Megteszi”, mert nekem megteszi az, ami van otthon, azzal dolgozom, amit összeraktam. Az „Entertainment” pedig egy vicc. Ez az egész egy low-budget dolog, egy sunyiság. A Kompany pedig a Punnany-s RendbenMan Mátét – aki a masterért, egy remixért és a gyártásért felelt – és E357-et jelenti, aki a videókat készítette is a dalokhoz (és más előadóknak is, mint például az Punnany Massifnak, vagy az NKS-nek).

Fesztblog.hu: Nem nagyon van közreműködő az albumon, és azok sem azok, akikre számítanának azon hallgatók, akik ismerik a munkásságodat. Miért azokkal dolgoztál együtt, akik végül szerepelnek a lemezen?

Funktasztikus: Azért kerültek ezek a közreműködők a lemezre, mert szeretek profi emberekkel dolgozni, és ők profik. De egyébként úgy hiszem, hogy nem szabad sok featuring-et csinálni egy lemezre, mert azzal csak a „házigazda” szerepe csökken, és ez kihathat a teljesítményére is. Lesznek természetesen a következő lemezeimen is közreműködők, mindenki rajta lesz, aki fontos volt valaha, vagy most fontos a hiphopban, de nem lesz névsorolvasás, nem arról kell szólnia a dolognak, hogy na ki az a srác, aki több közreműködőt tud elhívni a lemezére. Ez az én lemezem, az én lemezeim lesznek.

Amellett, hogy zeneileg ott legyen a szeren, a legfontosabb nekem, hogy emberileg se legyen probléma azzal, akit elhívok. Mert lehet akármilyen jó MC, hogyha egy szar ember. És ha nincs meg emberileg az összhang, akkor nem lesz jó vége a közös munkának sem. Így ilyenekkel inkább nem is foglalkozom.

Fesztblog.hu: Azért is volt meglepő – nekem legalábbis – a vendéglista, mert nem a megszokott nevek vannak rajta.

Funktasztikus: Persze, mert nem is ez volt a cél. Ha megfigyeled, szinte mindenhol ugyanazok az emberek vannak közreműködőként, és ugyanaz a tizenöt csapat jár fellépni. Mások meg hiába próbálkoznak, nem jutnak sem mikrofonhoz, sem fellépéshez. Ez egyébként most úgy hangozhat, hogy siránkozás, pedig egyáltalán nem az. Én nem panaszkodhatom, amióta toljuk a promóvideókat, volt legalább tíz fellépésem, és még lesz is nem kevés ebben az évben. Egy szavam sem lehet, hiszen most jelent meg a lemez, és azóta csak megyek szerte az országban. Nagyon elégedett vagyok a helyzetemmel, de azért azt látom, hogy mi a helyzet az oszágban. Ez az, amiben még érdemes volna fejlődni, hiszen a közönség már megvan, jobban oda kellene figyelni a kiszolgálásukra is.

Fesztblog.hu: 2009-ben a következő kérdést már-már kötelező feltenni, főleg egy olyan előadónak, akinek most jött ki a legújabb lemeze: mit gondolsz arról, hogy az emberek nem nagyon vásárolnak lemezeket, hanem inkább letöltik a zenéket? Nekik nyílván nagyon jó, hogy le tudják tölteni, nem kell érte fizetni, de az olyan előadók számára, mint te is, van-e bármilyen olyan út, ami segíthetne kilábalni ebből a helyzetből?

Funktasztikus: Nem tudok vele mit kezdeni. Ezt mindenkinek be kell látnia, ezzel már nem lehet mit kezdeni. Csak azokra a rajongókra, illetve zenehallgatókra  – a rajongó talán túlzás – tudunk hagyatkozni, akik még mindig érzik azt, hogy a zenénk olyan értéket képvisel, ami megéri azt a párezer forintot, hogy eredeti gyári példányban, nyomdában nyomott borítóval együtt megvásárolják, birtokolják. És ezt nagyon köszönjük nekik, mert a koncerteken a közönség mellett miattuk van még értelme csinálni ezt az egészet. Ezzel a lemezzel szerencsém volt, mert a gyártási költség alig két hét alatt visszajött, ennél többet pedig egy underground előadó nem nagyon kivánhat. Örülünk persze, hogyha van belőle valami plusz pénz, de senki sem ebből fogja megvenni a kocsiját.