Aki a témában otthon van, tudja, hogy az indie/post-rock zenékkel manapság nem csak Dunát, de szinte bármit be lehetne rekeszteni. Újabb és újabb bandák tűnnek fel, most már a világ közel bármely pontjáról. Hogy ez jó, vagy rossz, mindenki döntse el maga, szerintem részben nagyszerű. Legalább van miből válogatni, és a mai napig találni jobbnál jobb zenekarokat, még ha némelyik kicsit unalmas, vagy ismétlő is. Ha indie, akkor pattogós, ének centrikus, táncolós soft-rock; ha post-rock, akkor melankolikus, minimál zongorapötyögések, gitárpengetések, hirtelen hangulatváltó, kirobbanó süvítések. Az utóbbi nekem jobban fekszik.
Nem is oly rég adtam hangot aggodalmamnak, hogy a nagy post-rock tülekedésből, tumultusból hol vannak a ragyogó magyar résztvevők? Hol vannak a helyi, regionális, kísérletező kedvű srácok-lányok, akik 15, de minimum 7 percben produkálnak egy kis elektroakusztikus szőnyegbombázást, apokalipszissel, keserűséggel, gyönyörűen, elsöprően, melodikusan, a rock zenét klasszikussá gyúrva.
A Képzelt Város előző kiadványa, bár bizakodásra adott okot, számomra nem igazán volt élvezhető, sem meggyőző. Most már könnyebben vallom be, a Csend Utca EP nekem nem tetszett. Persze senki nem várja el, hogy azonnal a legjobbak legyenek, vagy mindenkit megnyerjenek. Kell az idő, a keresgélés. Olyan ez, mint az a bizonyos székes játék. Sokan mennek, körbe-körbe, a székek körül, aztán néhányan leülnek, nekik sikerül, de páran állva maradnak.
Az új single viszont fantasztikus, s az egyetlen baj is csak az vele, hogy igazán, de igazán, idegesítően rövid. Az ember szívesen hallgatná tovább. Sokkal inkább a zenére koncentráló post-rock lett, mint indie, és azt hiszem, ez egy sokkal jobb út, arculat a zenekarnak. Le azzal a képzeletbeli kalappal a srácok előtt, ugyanis megvan minden, amire az ember vágyhat: lassú, mélabús gitár és zongora melódia, kevés, finoman adagolt ének, gyönyörűen beleolvadó vonós dallamok, és egy nagyszerűen beillesztett hanganyag, Ady Endre A muszáj Herkules c. verse, a mindig nagyszerű Latinovits Zoltán előadásában. Gyönyörű, ahogy a pusztító zúzás alatt keserűen, szívszaggatóan húzza Barta Gyöngyi csellós, aztán hirtelen minden megáll, picit lenyugszik, s felcsendül Latinovits fenséges hangja, majd újra gyorsul, erősödik, élénkül, s kitör.
Ám talán ami a legfontosabb, hogy míg az előző anyagot kicsit lagymatagnak éreztem, a White Noise-ból sugárzik az energia, a lelkesedés. S még ha emlékeztet is néhány másik bandára, cseppet sem unalmas, vagy sablonos. Azt kell mondjam, ez a single az elmúlt időszak egyik legszebb meglepetése volt számomra. Töltse, hallgassa, szeresse mindenki.
Linkek:
White Noise letöltése
Képzelt Város myspace
Képzelt Város hivatalos oldal