Soha nem kellett szétizgulnia magát annak, aki nem a Zöld Pardon által megkövetelt időpontra esett be egy-egy koncertre. Igaz ez nem mindig az ő saruk volt. De gondolom egyes esetekben azért a ZP is csúsztatott a kezdésen, mikor a 20:00-ra meghirdetett időpontra még mondjuk csak 20-30 ember verődött össze a nagyszínpad előtt. Ehhez csak részben tartozik, de az adott este szempontjából fontos, hogy egyesek direkt úgy lőtték be maguknak a FreQ Nasty bulit, hogy úgy is csak 22:00-kor kezd, mert ez volt kiírva neki a myspace oldalára.
Ez azért nem állja meg a helyét, mert a legtöbb fellépő tesz arra, hogy minden buli infót pontosan kitöltsön, általában csak a dátumot, helyszínt, országot lövik be, az időpont meg default. Hozzáteszem most ezeknek az embereknek lett azért igazuk.
Igyekeztem pontosan, még 8 előtt odaérni, hogy képet
kaphassak az este alakulásáról a kezdetektől fogva. Figyelni, hogy a
fiatalok körében kevésbé ismert FreQ Nasty milyen közönséget vonz majd,
hogy fog átalakulni a még Zöld Kártyával beengedettek álltal uralt ZP
népessége. Fél 9-kor
már nagyon rá volt mindenki hangolódva, hogy nemsokára csapatni kell és
izgatottan kérték ki az utolsónak hitt söröket, mielőtt az első sorban
találnák magunkat. Ezt a kezdeti lelkesedést hideg zuhanyként csitított
a 20:48-kor érkező hír, miszerint a művészúr gépe (az elsőt lekéste, a
második amit elért pedig késett) csak nemrég szállt le, de már elindult
Ferihegyről, és ne aggódjunk, mert azt üzeni, hogy biztos nem fogja
10kor befejezni.
21:31-re végül megérkezett Mr. Nasty és rögtön belecsapott, semmi
felvezetés, semmi intro. Egyből egy kemény alapú, húzós DnB nótával
tudatta az addigra népes egybegyűltekkel. Ez így
szép és jó is volt, a probléma ott kezdődött, hogy 21:50-től a
kivetítőkön kezdték hirdetni, miszerint a szomszédokkal való békés
együttélés érdekében 10-kor biza lakossági baráthangerőn megy tovább a
buli. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az addigi kellemes mellkas szaggató
hangerőt leszázalékolták a harmadára. Aminek eredménye volt, hogy én
pl. az első sorban is tudtam telefonálni a többiekkel. A nép persze az eddigi
csujogás és sikítás helyett egy emberként üvöltötték, hogy „Hangot!”,
amire FreQ csak a vállát tudta vonogatni szerény mosolyok kíséretében.
Így ment ez kb éjfélig. Közben többször bekóstolta a közönséget azzal,
hogy lehúzta az amúgy sem hangos zenét, mintha vége lenne, tapsolt egy
sort, majd a semmiből visszarántotta a lakóbarát hangerő max-ra a
basszust, amit mindig elismerő sikítás kísért, bár az ötödik ilyen
próbálkozásra már kezdett inkább unalmas lenni. A többnyire (számomra,
mint DnB-ben és breakbeat-ben csak lelkes amatőr rajongónak)
ismeretlen trackeket sokszor fűszerezte saját szerzeményekkel (erre rá
tudtam készülni a myspace-en fellelhető számai alapján), illetve
itt-ott elhangzott pár kommerszebb tört nóta (az egyik legjobb az AC/DC
Thunder mashup-ja volt).
A buli amilyen hirtelen kezdődött, ugyan olyan hírtelen lett vége.
Elszállás lekeverése, hangerő le, fények fel, kezek a magasba, taps.
Majd FreQ Nasty meglepő közvetlenséget és kedvességet tanúsítva kiment
a színpad szélére és több mint 10 percen keresztűl pacsizott és
dedikált a még akkor is népes közönségnek. Összességében jó buli volt,
mert a késés ellenére megvolt az a hangulat a közönség soraiban, ami
akkor is tovább viszi az embert ha magától már kifogyna a
lelkesedésből. A hangerő dolgot viszont sajnos nem tudjuk
megbocsájtani, mert bár kötelező rossz volt, de akkor is lehúzta kicsit
a bulit.
Üzent a ZP-nek is!