Mielőtt búcsút intenénk az idei Szigetnek, végre elköszönünk a Világzenei Nagyszínpadtól, majd vigyázó szemünket az A38-WAN2 színpad programjának egyik ékkövére vetjük. Napjaink holland rockzenéjének legmeggyőzőbb és legviccesebb zenekara koncertezik ma este.
Bár neves kihívók szép számmal akadnak — a délutáni sávban ugyanakkor játszik a Maximo Park és a Besh o Drom is — megkockáztatom, hogy a legütősebb talpalávalót akkor is a De Staat szolgáltatja majd. A szemtelenül fiatal holland srácok idén jelentették meg bemutatkozó lemezüket Wait For Evolution címmel, rajta csupa-csupa furcsa, meglepően jó dallal, de élőben még ennél is meggyőzőbbek. Áprilisi fellépésüket az A38-on Lam kollégával néztük végig, és még ő is elismerően bólogatott, ami bizony jelent valamit. Az elsöprő erejű, kellő mértékben mocskos dalokban a dögösebb indie-bandák hatásain túl egyaránt jelen van a punk, a blues, a néger spirituálék, a rock’n’roll világa és néha maga Tom Waits is eszünkbe jut. A zenén túl a tökös, mégis szándékoltan komolytalan kiállás is hozzájárul a zenekar sikeréhez, hiszen ki bírná ki röhögés nélkül az inkább show-elemként, mintsem zenészként operáló Rocco Hueting fejszerkezetének és grimaszainak látványát, illetve a hetvenes évek rockdinuszauruszaitól ellesett koreográfiákat.
Igen, a De Staat tényleg vicces és tényleg nem kell feltétlenül komolyan venni őket, viszont amit csinálnak — és általában bulit csinálnak — abban rendkívül profik. Nem véletlen például, hogy a dEUS is magával vitte őket aktuális brit turnéjára; az a dEUS, amely 2006-ban a Sziget történetének egyik legjobb koncertjét adta a Nagyszínpad hálátlan délutáni sávjában. Megsúgom, valami hasonlóra számíthatunk most is…