Ha már az Every You Every Me Sziget himnusz lett pár éve, nyilvánvaló, hogy a Placebo-nak a Nagyszínpadon a helye. Nekem meg az első sorban. Lett volna, ha nem pogózom ki magam 4 szám után. De annyira jó érzés az, amikor facsarod magadból a vizet és közben énekled a számokat sokakkal, hogy nem érdekelt a tény, hogy már mindenem fáj. Csak menjen az a sok dal a fülembe bele, meg a szívembe is, ha már itt tartunk.
Nehéz nekem elfogultság nélkül írni erről, mert nagyon vártam a koncertet. De nem kellett csalódnom semmiben. Pedig rémisztgettek, hogy elmarad, hiszen Brian Molko pár napja összeesett a színpadon. De amikor kaptam az sms-t, hogy már kint van a zenekar a Szigeten, megnyugodtam. Felvettem a rajongós pólómat és belementem a közepébe. Onnantól pedig már csak a perceket kellett visszaszámolni, hogy elinduljon a Kitty Litter. Na az meg aztán úgy elindult, hogy egyből beleizzadtam magam a tömegbe. Az új album hihetetlenül jól szól, Brian olyan mint egy vámpír, Stefan még mindig glitter, Steven, az új dobos pedig rá van pörögve a koncertre nagyon. Nem az a zenekar állt ki zenélni, amelyik legutóbb rutinból nyomta le itt a fesztivál koncertet. Nem, a Placebo most nagyon erős. És a világon semmi nem érződött a kimerültségükből. Sőt. Amikor megszólalt a kultikus Every You Every Me, úgy éreztem, soha nem akarom, hogy vége legyen. Ennek, itt. Ennek a tökéletes pillanatnak.
A körülöttem ugrálókkal együtt énekeltem a sorokat, magasba tartottam a kezem és zúdult rám a zenek. Imádom. Azt is ahogy a Follow The Cops Back Home alatt megnyugszik a tömeg. Ahogy a kék fények villódznak. És amikor a Meds csendesen belekezd, lecsorog a könny az arcomon. Nincs mit tenni, tábortűz hangulat. Hatalmas tábortűz. És hál’ Istennek a Song To Say Goodbye, most nem egy viszlát, csak a ráadás előtti utolsó. Ott dobog bennem minden dallama. Aztán már az Infra Red-é, mert azzal jönnek vissza. Nagyon erős, szétszed, ahogy kell, de erre van szükségem. És amikor már tudom, hogy vége lesz, mert szól a Taste In Men, megint nem akarom hogy így legyen. Tényleg, ne már, na. Olyat nem lehet, hogy ez így mégeszer, hogy mindig tartson? Tudom, hogy magamban mindig vissza tudom pörgetni, de az nem elég. De hiába, le kell rakni azt a gitárt, meg kell hajolni, nekünk meg nagyon meg kell köszönni. Nekik. Megint.
Istentelenül klassz tudni, hogy valaki pontosan ugyanúgy élte meg a koncertet, mint én. Az adrenalin végig dobolt a gerincemben, az újrahangszerelt számoktól pedig elaléltam.
Istenem, úgy beszélek, mint egy emós. :blush:
örülök!:)
Én is nagyon erőteljesnek találom az új felállást!
De egyszerre a nyitódal, ‘Kitty Litter’, a változások ellenére, valóban visszarepített a régi időkbe..
Nem tudtam, hogy rövidített setlist-tel állnak elő nálunk, emiatt ROHADTUL hiányoltam a ‘Julien-t’, ill. a ‘Wouldn’t It Be Good’-ra is nagyon kíváncsi lettem volna..
Jómagam is azt kívántam, hogy bárcsak örökké tartana ez a koncert!!!
Annyira ELMONDHATATLANUL és SEMMIHEZ sem hasonlítható JÓ érzés átélni, ill. benne lenni.. a Placebo világában, amit a zenéjükön keresztül mutatnak benne Nekünk! Több, mint zene..
Lehet én is elfogult vagyok, mert én is ISZONYATOSAN vártam már azt a napot, DE szerintem is klasszisokkal felülmúlta a 2006-os fellépésüket, ill. a Battle for the Sun is, a Meds c. albumukat. Az számomra kissé kiábrándító volt, az ELŐZŐEKHEZ képest!! Azonban a legújabbal nem csak egy új időszak kezdődött a zenekar életében, de egyúttal vissza is tértek azok a napok, amikor újra Brian-ék művészete folyik az ereimen keresztül..
Egyébként, engem kicsit s*arul érintett, amikor Brian egy interjúban azt nyilatkozta, hogy egy új zenekar vagyunk.. Nem foglalkozunk a múlttal (lényegében!)..
Én továbbra sem tudom és NEM IS FOGOM elfelejteni a régebi alkotásaikat sem.. Viszont ha ezen az élettel teli, pörgős, dögös és egyszerre mégis megszokottan elborult (még jó hogy..), szinten fognak ezentúl továbbhaladni, akkor sem leszek többet kiábrándult!!
Ha tehetném már rendelném a jegyem’ a londoni, dec 9 (ha jól emlékszem) előadásukra.. :((((
tökjó ezt olvasni! 🙂 egyénként nekem már van jegyem a novemberi bécsi koncertre. sztem ott hosszabb lesz a setlist, és a wouldn’t it be goodot én is nagyon szívesen megnézném! egyébként nagy szerencsénk volt, mert most jelentették be h a turné amerikai állomásait törölték, mert briannek 6 hét kényszerpihenő kell a betegsége miatt.
ez volt eddigi legunalmasabb fellépés, amit tőlük láttam. mondjuk respekt molkonak, hogy végig bírta szuflával az előzmények után, de nekem ez lötyögős rockdiszkó volt a korábbia koncerteikhez képest.
Én azt mondom, respect Steve-nek, amiért ilyen jól beilleszkedett és többnapi szigetelés után is ilyen jól bírta 😛
Vele több a mosoly a zenekarban, az egésznek más lett a hangulata 🙂
Feledhetetlen élmény, kiváltképp hogy Steve-vel mulathattam a koncert után :)) Brian ezt a partyt kihagyta 🙂 Úgy kell neki!! 😀
Adrie, ha ráadást szeretnél, Bécs közelebb van, mint London.:-)
Amúgy meg szerintem is szuper volt…Nem találtam hibát benne. Főleg az előzmények ismeretében nagy dolog, hogy ennyire jól nyomták.
Úgy van, úgy van, úgy van. Én az Editorssal együtt életem legnagyobb koncertjei közé sorolom. És mindez egy nap alatt. Nagyon nagy élmény volt, és tényleg nem fogható a 2006-oshoz. Akkor mintha ők is unták volna magukat.
én sajnos az editors-ra csak későn értem ki, de azt nagyon bírtam :), bár az nekem hatásosabb lett volna sötétben amúgyis.
wovbagger te egy idióta vagy.Csinálj jobb koncertet 60 ezer ember elött,úgy hogy beteg is vagy.
És persze elötte folyamatosan turnézol már 9 hónapja.