Egy punk reklám, mint pl. Johnny Rottené, a Country Life Butternek, nagyjából ennyi. Vedd meg, mer jó. Nem azért mondom, mert magam is szegedi vagyok, és annak idején majdnem fel is léptem a SZIN újraindulásakor a 90-es években, hanem mer tényleg jó.
A nosztalgiával kezdődő ajánlók kötelező elemei közt szerepel az időpontnak és annak említése, hány éves volt akkor az ember (ezek közül egyikre sem emlékszem), milyen kellemes és családias, ‘igazi’, ’emberi’ is volt már akkor is ez a rendezvény (ez igaz, olyannyira, hogy az utolsó koncert után még ott üldögéltünk egy ideig, és a Rambling Blues duót hallgattuk), milyen jó csajokat lehetett látni (én akkor szinte csak erre figyeltem), és mennyire szétcsaptuk magunkat (minél fiatalabb volt ekkor az ember, annál kötelezőbb ezt hangsúlyozni — én ebben is sztereotipikus vagyok, mert ekkor keletkezett az egyik első teleport-élményem, azaz az egyik pillanatban még Újszegeden voltam a ligetben, a következőben pedig felébredtem otthon reggel). Mindez persze annyira nem izgalmas, viszont a SZIN meg igen, még akkor is, ha a programot megnézve nagyon sok különlegességre nem számíthatunk. A SZIN azért jó, mert alig valaki megy kimondottan a zene miatt, hiszen a magyar fellépők nagy részét már mindenki látta legalább egyszer valamelyik másik fesztiválon (vagy nem is akarja látni soha), a külföldiek meg kevesen vannak; a SZIN-re azért megy az ember, hogy a vegytiszta fesztiválfílinget érezze — igen, kicsi, emberi, ‘élhető’ méretben. A SZIN olyan, mint maga Szeged.
Az újszegedi partfürdő kimondottan kellemes hely, vannak fák is, meg víz is, lehet, hogy meleg is lesz; van három színpad, két nagyobb sátor, meg egy csomó minden más, amivel el lehet foglalni magad. Tulajdonképpen egészen jó képet ad az a magyar zenei életről, ha megnézi valaki, kik lépnek fel itt. Én pl. idén programszerűen hallgatok magyar zenét, bármennyire is szar időnként, és a fesztiválok remek alkalom arra, hogy ne kelljen lemezeket hallgatnom, hanem rögtön meg is tudjam nézni a zenekarokat. Ebből pedig, mint a VOLT-on rájöttem, sokszor az következik, hogy arra is tudok bulizni, abban is találok valami nagyon jót, amit lemezről képtelen voltam kettőnél többször kibírni. A SZIN programja itt található; nézze végig magának mindenki, hogy mire kíváncsi. A nagy és külföldi nevek közt Gabriella Cilmit, Macy Grayt, a Guano Apes-t, és !Deladapot(a VOLT-on már láthattuk őket) lehetne emlegetni; a magyarok közül meg igazából nem érdemes kiemelgetni, legfeljebb az alapján, hogy kit mi érdekel. Én pl. biztosan nézek Tankcsapdát, The Moogot, 30Y-t, Kispált, Fabula Rasát, The Trousers-t, Hangmást, meg még amire sikerül beesni.
Akik utálják, hogy mekkora a Sziget, milyen messze van a VOLT, hogy csak elektronikus zene van a Balaton Soundon, és így tovább, azok a SZIN-ben az abszolút standard fesztivált találhatják meg. Kicsi (a két legtávolabbi színpad is elérhető max. 10 perc alatt, attól függően, mennyire van berúgva az ember), szép helyen van (a Dóm díszkivilágítása éjfélig ad egy sajátos hangulatot), nincs messze (Szeged vonattal 2 óra Pestről, kocsival pályán még annyi sem), és igazából itt meg lehet nézni mindazokat a zenekarokat, akiket valamiért nem tudtunk megnézni máshol a nyáron; ezzel fel lehet készülni arra, ősszel-télen-tavasszal kiket is akarunk majd követni, mert hogy új lemez, nem új lemez, már mindjárt feloszlik, már fel is oszlott, egyre jobb, egyre rosszabb, stb. És persze mindezen felül ott a város is, a partfürdőtől kb. 10 perc sétára, közelebb, mint a VOLT-hoz Sopron belvárosa. Szóval akár Johnny Rotten is mondhatná: gyertek SZIN-re, mer jó. Tényleg. Komolyan.
Kapcsolódó:
tényleg jó. a legjobb. és a hídon ha átmész, fesztiválváros vár. és van igazi zöld fű a parton. itt a legjobb fűben feküdni. és medencében filmet nézni és táncolni és.
mindenki jöjjön.
tényleg igaz minden, nem érdemes kihagyni 🙂 igaz, én csak harmadik éve megyek, de sátorral és haverokkal. jó lesz:) keddtől vasárnapig, aztán ki tudja hány koncertre tudunk beesni? háromra biztosan, a többit meglátjuk. 🙂