Bár az elmúlt 48 óra is jól sikerült, hivatalosan csak ma indulhatunk pozitív előjellel a SZIN-re (haha), az első nap pedig rögtön a legaktuálisabb külföldi sztárfellépő koncertjét hozza majd, mellette pedig lesz még tánc, büfé hajnalig. Össze is foglaljuk tüstént, azok kedvéért, akik tegnap éjjel csigát hajtottak a programfüzetből.
A SZIN színpad programja a tegnapi rockfeszt után ma az álmodozó tekintetű Zalternatívoknak kedvez, és persze azoknak – jelen sorok írója sem kivétel – akik közelről is meg akarják nézni, tényleg ennyire jó nő-e Gabriella Cilmi (22:45), illetve van-e másik száma a „Sweet About Me”-n kívül (van, a tavaly megjelent Lessons To Be Learned kifejezetten kellemes lemez volt). Az ausztrál csalogány előtt a magyar alter-szcéna színe-java felvonul, kezdve az egyre frekventáltabb helyeken fellépő Jurij (16:00) koncertjével, majd a Heaven Street Seven/30Y/Kispál (18:00/19:45/21:15) triumvirátus mondja meg a tutit, Lovasiék EFOTT-os és Szigetes fellépéseiből ítélve pedig mintha visszatérni látszana a régi érzés, úgyhogy több lesz ez, mint kedvetlen nosztalgiahakni.
A Pepsi színpad legnagyobb durranása a fél tizenegytől koncertező Russkaja lesz; az osztrák-orosz-magyar multikulti formáció tavalyi koncertjéről itt írtunk, nagyjából ugyanerre számíthatunk idén is, ők egyébként is annyit járnak mifelénk, hogy csak az nem látta őket legalább egyszer, aki nem akarta. A SKAtch (14:30) fellépése után a hajdan a Kispállal is turnézó Peet (16:00) elgondolkodtatóbb zenéje csak addig fogja vissza a táncos lábakat, amíg színpadra nem lép a Malacka és a Tahó (17:30), a Supernem (19:00), valamint az Alvin és a „k*rvaélet” Mókusok (20:30) pedig az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenes arányban növelik a hangulatot az esti ska-lagzi előtt.
Az A38 sátorban korán beindul az élet, no és a stand-up, rögtön Badár Sándor és Hadházy László produkciójával (13:00), a Hősök (16:15) és az Animal Cannibals (17:45) feszes ütemeket és százhússzal pörgő nyelveket szolgáltatnak a kapucnis gettóbetyároknak, az örökifjú Bëlga (21:15) előtt a vendégművészekkel kiálló Folkfree (19:15) fokoz, majd beindul a hajnalig tartó elektronyik táncmuzsika, előbb Ludmilla (23:15) büntet, majd a vicces Evil Nine (01:00) mindenkinek melegen ajánlott elektro-döngölése következik, Adam Breaks (02:30) már csak hab a tortán.
Érdekes lesz látni, ahogy a Beatrice (18:15) átadja a színpadot a The Moog-nak (20:00), a SZOTE Klub sátorban viszont úgy látszik, minden megtörténhet. Jamie Winchester (22:00) pontos helyzetére a magyar zenei életben a magam részéről még mindig nem találtam koordinátákat, az viszont tagadhatatlan, hogy sokan szeretik, ahogy az utána következő fél-retró diszkóláz (23:45) is; aki a kilencvenes évek végén volt fiatal, tán egy-két könnycseppet is elmorzsol majd Dj Novák, Dj Rat’N és Dj Sterbinszky szettjének egy-egy felpörgetéses kiállása alatt.
A Fészek Klub színpad ma főleg az acélos melódiák előtt tiszteleg; a Sense of Silence kapcsán két dolog jut az eszembe – az egyik, hogy EFOTT-on én és két barátom voltunk a közönség (A közönség), a másik, hogy ettől függetlenül jónak tűnt. A Nevergreen (22:00) és a Watch My Dying (23:30) vérprofi, régi motorosok; ha valaki tudja, hogyan kell megmozgatni harminc kiló bőrszerkó alatt izzadó, húsz kilós embereket, hát ők azok. Hajnali fél egytől Dark Wave Gothic Night, fekete vérrel, sápadt holddal és emlékezetes baritonokkal.
Borsodi Malátabár Szeged legendás rockprofesszorával, Plesivel indít (14:00), aztán lesz még 30Y közönségtalálkozó (16:45) is, ahol minden bizonnyal meg lehet majd kérdezni Beck Zoliéktól a tutit. Ha a délután hatkor színpadra lépő, álmodozós Bijou (18:00) még nem is, de az utána következő produkciók mindenképpen erőteljes rokkolásra ingerlik még a nagymamákat is, hiszen a Blues B.R.others (19:30) és Tom White (21:00) sem azok a karosszékben kötögetős arcok, az Esti Kornél (22:30) pedig szimplán ígéretes és szimpatikusan fiatal zenekar. Dj Senior Hal (23:45) elvileg négy órát vállal, de lesz ez még több is.
A Woodstock Remember Stage ma Csókrekordra (23:00) vállalkozik, amihez mostanra remélhetőleg mindenki talált magának megfelelő partnert; szükség esetén a fesztblog stábja olcsón kibérelhető, rohadt sármosak vagyunk. Az éjféltől őrültködő Tirke Honolulu pedig kötelező.
És kénytelen vagyok megjegyezni, hogy aki esetleg annyira részeg, hogy zenésznek érzi magát, vagy annyira zenész, hogy részegen is képes egy C-dúr/F-dúr-váltásra, fél tizenkettőtől fergeteges Jam Session részese lehet az Összművészeti Téren, ami biztos nagyon vicces lesz, tekintve a résztvevők várható állapotát. Fogadjunk, hogy megszólal a „Knocking On Heaven’s Door”…