Első magyarországi fellépése előtt az elmúlt évek egyik legkarakteresebb hangjának tulajdonosát, a mindössze tizenhét éves Gabriella Cilmi-t kérdeztük erről-arról, öt percben. Közben a 30Y alig egy köpésnyire zúzott, a türelmetlen sajtósok pedig a nyakunkba lihegtek, de az olasz felmenőkkel rendelkező ausztrál lányka végig kedves és profi maradt – még annak ellenére is, hogy minden idők három legsablonosabb nyitókérdésének egyikével kezdtünk.
– Most jársz először Magyarországon?
– Igen, képzeld, már két órája itt vagyok (nevet). Nem sokat láttam a városból, de tetszik; főleg, hogy a szállodából pont rálátni a fesztiválra
– Hozzászoktál már a folyamatos turnézáshoz?
– Nem volt nehéz, mert szeretek utazni, új helyeket megismerni. A helyi ételkülönlegességeket például mindig megkóstolom. Sajnos körülnézni ritkán van időm, általában a szállodában maradok. Néha fárasztó, de nem nagy ügy.
– Első lemezed, a tavaly megjelent Lessons To Be Learned rögtön szállított egy világslágert; mennyire áldás vagy átok a „Sweet About Me” sikere? Nem félsz, hogy néhányan egyslágeres hullócsillagnak tartanak majd?
– Nem. Bőven van időm bizonyítani, hiszen még mindig nagyon fiatal vagyok. Most éppen a második lemezemen dolgozom, szeretem az új számokat, nem is gondolok ilyesmire.
– A folytatást is az első lemezedet jegyző Xenomania produkciós csapattal készíted majd?
– Talán egy-két dalban közreműködnek, de szeretnék új szerzőket kipróbálni. Londonban rögzítjük az anyagot, még nem körvonalazódott, hogy pontosan kikkel is dolgozom majd együtt.
– Igaz a hír, miszerint Danger Mouse is besegít?
– Ó, ezt én szellőztettem meg, mert nagyon szeretném, ha tényleg így lenne, de még semmi biztosat nem mondhatok. Nagyon szeretem a dolgait, tetszik, ahogy a különböző műfajokat vegyíti.
– Hallottad a legutóbbi Beck-lemezt, aminek szintén ő volt a producere?
– Sajnos az egészet nem, csak egy-két számot, de azok nagyon tetszettek.
– És mit gondolsz az olyan feltörekvő pályatársakról, mint a La Roux, Little Boots vagy a Florence and the Machine?
– Szeretem őket, de igazából nem sokat hallgatom a zenéjüket. Little Boots néhány számát mondjuk kifejezetten kedvelem.
– Ők most nagyon sikeresek, akárcsak te. Mit gondolsz, meddig tart ki ez a siker? Ha találgatnod kell, szerinted öt év múlva, 22 évesen mit csinálsz majd?
– Öt év múlva? Az első country-lemezemet veszem majd fel…
– És aztán jöhet a jazz…?
– Persze, aztán a hip-hop és a klasszikusok (nevet).