„Négy család. Kilenc ember. Tizennégy sors. Az életünkről van szó.” – írja az előadás színlapja kissé nagyképűen, de az előadás ismeretében valahogy mégsem tűnik annak: a Fellebbezés tényleg az életünkről szól. Na, nem az ÉLETÜNKRŐL, hanem az életünkről mesél a K. V. Társulat. Nem egzotikusan kiérlelt új világ születik a színpadon, hanem a mi, körülöttünk zajló világunk egy-egy szeletébe kukkant be az előadás. A két rendező (és egyben játszó), Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina cselekményvázlatát Juhász Kristóf dolgozta dialógusokká, s a filmszerű képekben egymás után következő jelenetek egészen mai nyelven szólalnak meg, és egészen mai mindennapokat feszegetnek.
Az előadás tiszta és világos, követhető és szórakoztató, mégsem egyszerűen vígjáték. A vicces helyzetekből megélt sorsok rajzolódnak ki, s a kacagtató párbeszédek egy-egy fordulatánál felkapja az ember a fejét, mert egy hangulat, egy érzés, vagy vélemény pontosan telibe talál. Tényleg: miért a gengszter Merdzsót vásárolja a plébános úr?
A történet szerint egy maroknyi szülő eltűnt gyermeke után nyomoz, s a közös cél közösséggé rántja össze őket. Az előzmények szerint egyikük lakásán szórakoztak a fiatalok, de sajnálatos véletlen folytán a szülők hazatértek, s az általuk orgiának titulált buliról felháborodottan értesítették szülőtársaikat is, mire a gyerekek válaszul felszívódtak. A rendőrségi bejelentéstől indul a cselekmény, majd szépen végighalad a folyamaton, ahogy a házaspárok és egyedülálló szülők egyre közelebb kerülnek egymáshoz – és önmagukhoz. A sztori lényegi eleme egy színház a színházban helyzethez hasonlatos motívum: Dr. Mayer pszichoterápiás drámafoglalkozást tart a szülőknek, hogy feldolgozzák a buli sokkját, és kezelni tudják a kialakult helyzetet. A foglalkozásokon és a szülők találkozásainak egyéb epizódjaiban azonban fény derül arra is, hogy a hétköznapi figurák életében hétköznapi titkok lapulnak. Semmi extra, csak egy kis kurvázás, vagy túlzásba vitt szeretet, a szex és a kertészkedés arányainak eltolódása, vagy anyuci felelőtlen kalandozásai. Mindezzel párhuzamosan pedig nyomon kísérhetjük egy fiatal szerelem kibontakozását is, az önmagukat száműző Orsi és Kristóf között. Végül minden gyerek hazatér a családi fészkekbe, a szökési dilemma megoldódik, ám a szülők drámája éppen csak kezdetét veszi. A soron következő foglalkozáson nyilvánvalóvá válnak a kisebb tragédiák: van, aki válik, más nem érti meg többé a lányát stb. És minden elcsitul úgy, ahogyan fellobbant.
Frenetikus újdonságokról, súlyos életválságról nem értesülünk, csak a mindennapok bolydulnak fel, de az előadásban éppen az az érdekes, hogy nem szenzációra, hanem a valós helyzetek bemutatására törekszik. Irodalmi szövegelés helyett a színészek között élettel teli párbeszédek zajlanak. A játéktér a MU Színház nézőtere, a nézők pedig a színpadon ülnek székeikben, vagy párnákon heverve követik, mi történik az eredeti nézőtér lecsupaszított, lépcsőzetes dobogórendszerén. Semmi sallang, semmi cicoma, semmiféle színházi effekt, csak a minimalista látvány, a snittszerűen váltakozó jelenetek kizárólag fénybe állítva nyerik el színpadi formájukat. Mivel nincsenek díszletelemek se, így a váltások is viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen zajlanak. Semmi sem vonja el a figyelmet a színészi játékról.
A színészek látható örömmel vesznek részt a jelenetekben. Kidolgozott helyzetek követik egymást, az alakítások egyszerű és közvetlen hangot ütnek meg, erős az összjáték. Jellegzetes beszédmódok és részletesen megfigyelt, ismerős viselkedési formák tűnnek fel. Már a kezdő jelenet bemutatkozásánál egészen pontos a suta téblábolás, ahogy a szülők nevük után biggyesztik, ki-kinek az anyukája vagy apukája, majd szépen kiderül az is, mely személyiségnek mi a bibije. Tamási Zoltán elfuserált és gyanakvó értelmiségi. Felhőfi-Kiss László és Szalay Mariann remek kettősei egy liberálisnak gondolt, de konzervatív feszültségekkel teli házaspár visszafogott csatái. Bartsch Kata vidáman viháncoló anyuka. Bajomi Nagy György vérmes mackója csupa apró szenvedély betege. Urbanovits Krisztina majd elolvad saját fia tehetségétől. Száger Zsuzsanna kissé csapodár és felelőtlen asszonykának tűnik. Kaszás Ágnes és Varga Balázs két érzékeny gimnazistájának érzelmi fellángolását a Nyolcadik utas: a Halál segíti. Juhász Kristóf pedig Dr. Mayerként brillírozik: egészen abszurd, ahogy szinte kiképző őrmesterként osztja ki a felnőtt embereket – micsoda meggondolatlanság a napi egy sör is, hiszen csemetéjük számára az első minta ahhoz, hogy heroinistává legyen -, majd később egy szórakozóhelyen látjuk félmeztelenül, szanaszét csapva magát. Ismerős, „dupla fenekű” viszonyrendszer.
FEHÉR ELEPHANT KRITIKÁJA
A Fürdőszobával nagy sikerrel debütált színésznő-szerzőpáros új darabjának helyszíne is telitalálat: öt hazulról elkóborolt gyermek szüleinek, egyáltalán nem véletlen találkozása a pszichológus boncasztalán. Később alaposan tágul a kép, 48 filmszerű pergő jelenetben követjük kálváriájukat, miközben a hangsúly egyre inkább saját életük megoldatlan problémáira helyeződik át. Szalay Mariann a mindent megértően kezelő, Urbanovits Krisztina a nagyfián majomszeretettel csüggő anyuka portréját rajzolja meg, Tamási Zoltán elhalt feleségének hiányát hol a temetőben, hol a széplányoknál enyhíti, Bartsch Kata spiritiszta médiumként talál igazán magára. Száger Zsuzsanna a kötelékektől megszabadult, elvált nő irigyelt pozíciójában, mosolyos fölénnyel hallgatja a feleségek erotikus élménybeszámolóját. Felhőfi-Kiss László az absztrakt elme visszafogottságával elemzi a helyzetet, nevelési és szexuális elveit a növények biológiájából meríti, míg a zsigerien hiteles Bajomi Nagy György ellenállhatatlan szuggesztivitással állítja elénk napjaink szeretni való natúrbunkóját. A csúcsjelenetben a három apa támasztja a pultot, háromféle játékstílus bravúros ütköztetésével teremtve meg az alkoholos búfelejtés atmoszféráját. Varga Balázs rátermetten szekundál, a prímet kettejük párosában a sziporkázóan eleven Kaszás Ági viszi, aki virgonc lendülettel, tündéri varázzsal lubickol a tini-szökevény szerepében. Lehet-e nagyobb dicséretet mondani, a dialógusok írójaként is jeleskedő, Juhász Kristóf színészi munkájáról, mint azt, hogy nagyszerű alakítását látva, szentül meg voltunk győződve: egy tőről metszett, valódi, civil pszichológus dr.Mayer játssza…
Köszönet az inspirációért:
Milos Formannak, Jan-Luc Godart-nak, Lukas Moodyssonnak, Németh Dóra pszihológusnak, Suplicz Ágota pszichológusnak, Pálfalusi Zsolt filozófusnak, Frank Wedekindnek, Nyírő Valter Fülöpnek, Woody Allennek, Jean Cocteau-nak, Ingmar Bergmannak, Báthory Mária drámatanárnőnek, a Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium drámaórája résztvevőinek, Molnár Károlynénak
Támogatók: NKA, Főváros, EJI, MU Színház
Száger Zsuzsanna – Urbanovits Krisztina:
FELLEBBEZÉS
Szövegíró: Juhász Kristóf
Szereplők:
Dávid…………………………………..Tamási Zoltán
Csilla …………………………………..Bartsch Kata
Zoltán…………………………………..Bajomi Nagy György
Nóra……………………………………Száger Zsuzsanna
Léna…………………………………….Szalay Marianna
Artúr……………………………………Felhőfi-Kiss László
Juli………………………………………Urbanovits Krisztina
Orsi………………………………………Kaszás Ágnes
Kristóf……………………………………Varga Balázs
Dr.Mayer…………………………………Juhász Kristóf
Rendező: Száger Zsuzsanna – Urbanovits Krisztina
Történetünk kezdetén Csilláék a telkükön weekendeznek, de KisZoli hirtelen belázasodik. Csilla a városba megy az éjszakai ügyeletre, majd beteg kisfiával hazatér.
Otthon kellemetlen meglepetés várja…
Szülők és gyerekek. Őrök félreértések.
Eljön a pillanat, mikor mindenki felteszi magának a kérdést: mit ér az én életem? Csakugyan helyesen cselekedtem eddig? Mindent megtettem, ami tőlem tellett? Életválságunk kényszerítő béklyójában előtörnek a múlt kísértetei.
Négy család.
Kilenc ember.
Tizennégy sors.
Az életünkről van szó.
A KV Társulat legközelebb szeptember 20-án, este nyolc órától várja a fellebbezni vágyó érdeklődőket; a diákokat 1000 forintos, a már nem diákokat 1800 forintos helyáron a MU Színházban. Ezúttal közönségtalálkozó is lesz, mert fontos tudnunk, hogy az, amit mi látunk, látható-e, s az, amit szeretnénk, sikerül-e.
Jegyek és bővebb információk: 06 30 691 6330