A címben megjelölt eseményt ígérte a Facebook bejegyzés szombat estére a Bemrockpartra és mivel pár éve rájöttem, hogy ifjúkori tévedés volt a Minit nem szeretni, gyorsan be is jelentkeztem az eseményre mint résztvevő. A Bemrockpart pedig egy nagyszerű estével ajándékozott meg.
Az első kihívás a Budavári Művelődési Ház, azaz a Bemrockpart megtalálása volt, utána már simán ment mindent, már ha leszámítjuk, hogy a belépő megváltása után egyenesen a színpadra akartam felmenni. Hiába no, automatikusan indultam arra amerről a zene szólt.
Elsőnek az Ice Cream Blues Band kezdett, Török Ádám, Felkai Miklós és Németh Karcsi szabadidőzenekara. Repertoárjuk a ’60-as évekből való és több mint jól szól. Egy órát játszottak, majd 15 perc szünet következett, aztán Török bácsi újra a színpadra állt és immár Mini színekben nyomta tovább a bulit, fáradhatatlanul.
Török bácsi – ő nevezi így magát – 60 éves elmúlt, de koncertjein nyoma sincs fáradtságnak, öreges szöszmötölésnek. Hangja árad, betölti a teret, fuvolája varázsol. Mennyire idegesített engem ez a hangszer 20 évvel ezelőtt és mennyire megszerettem mára! Azt hiszem nagy szerencsém, hogy éveim számának növekedésével a zenei ízlésem is változott, hogy találkoztam olyan emberekkel, akik mutattak nekem mást is, mint az addig hallgatottak, mert egyébként rengeteg jó zenéről maradnék, maradtam volna le.
Török bácsi a Bemrockparton otthon van, 1969 óta napjainkig 870 fellépést teljesített ott élete eddigi mintegy 7.000 koncertjéből.
Török bácsi közönsége a Bemrockparton otthon van és nagyrészük ott lehetett az 1969-es első bulin is. Igen, szombaton az 50 felettiek voltak többen, de jó volt látni, hogy van klub és van zene, ami még őket is várja, befogadja.