Tényleg csak egy szabály van: Ne. Ess. Pánikba. A többi akkor gyerekjáték.
Ha fesztivál, akkor az ember lánya vagy finnyás és nem megy az ágya és fürdőszobája vonzáskörzeténél órajárásnyinál messzebb – de ez erősen redukálja a lehetőségeket. Vagy gazdag és megadja a módját a lakhatásnak – nem jellemző. Vagy marad a sátor és a Toi-toi, nomád romantika, mégiscsak sztyeppei ősök vére csörgedezik bennünk , valahol mélyen.
Részemről nagyon mélyen, mert ha van valami, amit visszavonhatatlanul, mindörökre megutáltam már zsenge korban, az a sátor. Meghatározó élmény a nyolcvanas években tett Ausztria-kemping-túra, ahol a sátor egyetlen száraznak tűnő pontján nem a gyerek kapott helyet, hanem a frissen beszerzett színes TV, aggódó tekintetek mellett. A TV azóta is köszöni jól van, a gyerek meg köszöni, nem szeret sátorozni. Csak ha muszáj. A fenti okok miatt viszont muszáj, úgyhogy nem árt némi rutin.
Először is, kell egy épkézláb, jellemzően hímnemű egyed, aki szeret sátrat verni. Vagy minket annyira, hogy utálata ellenére is megteszi… Ez azzal az előnnyel is jár, hogy ha a sátor neadjisten összedől, van kit hibáztatni és szekálni, emellett viszont lényegesen kisebb az esély erre a malőrre, mintha magunk vennénk kézbe a cöveket. A sátorét. Ami ha áll (még mindig a sátor), javasolt a legalább két réteg polifom, hálózsák ízléses elhelyezése és imádkozás, hogy ne napfelkeltétől süsse fejünket a nap.
Keleti kényelemre így se számítsunk, de megfelelő mennyiségű védőital mellett ez általában mindegy is. Újabb klasszikus női neuralgikus pont a sátor-parán túl a ruha és fürdés. Vagyis inkább ezek hiánya, mert fesztiválozni nem gardróbbal megy az ember. Sőt, eszedbe ne jusson a kedvenc ruhád elvinni, mert garantáltan lehányod/ják, leiszod/szák, elszakad, lába kél, beszippantja egy fekete lyuk. Nagyanyánk is megmondta, réteges öltözködés, lehetőség szerint vízhatlan rétegek beépítésével. Lehet rekkenő augusztusi hőség, én még akkor sem láttam olyan Művészetek Völgyét, ahol ne lett volna fagyhalál. Lehet viszont kánikula is – sőt, gyakorlatilag a négy évszak minden jelensége, felkészülni az összesre lehetetlen: de ha van nálad síkabát, bikini és valami a kettő között, nagy meglepetés már nem érhet. Fürdőruha kötelező, már csak azért is, mert ha a helyszín meg van áldva strandolható vízzel, minden gondunk meg van oldva. Részemről legalábbis szívesebben úszkálok a napi higiénia részeként egy huszonfokos tóban, mint zuhanyzok a nomádabb fesztiválok tizenfokos csapvízében. Inkább az enyhe tószag, mint a masszív emberszag és pláne inkább, mint a hideg zuhany a napok múlásával egyenes arányban amortizálódó célhelyiségben. Mire hazaérünk, úgyis három fázisos rétegenkénti koszvakarás szükségeltetik…
De a lényeg akkor is, hogy jöjjön bár akármilyen kígyó, béka, bogár, mocsok, csatak, sár és por, ez ugyanúgy hozzátartozik a hangulathoz, mint sátorverő hímekhez a horkolás vagy a kétnapos alsógatya. Nem guszta, de anélkül valahogy mégsem az igazi… Ne essünk hát pánikba, és mindig legyen nálunk törölköző! Persze a kézfertőtlenítő és a privát WC-papír is hasznos tud még lenni, számos egyéb dologgal együtt, de az első (fesztivál) túlélése után mindenki maga is tudja, mi az ami nélkül nem tud élni.
Előtte meg elég annyit tudni, hogy jobbára minden fesztivál ártalmatlan…