Kiheverve az egész napos fröccs-ivászatot, megírva előre 2 bejegyzést, aminek feltöltése technikai gondokba ütközött, plusz egy főt összegyűjtve vágtunk bele a második orfűi éjszakánkba. Mindezt buzgó imádság kíséretében, hogy az előző napi 3 vihar redukálódjon nullára. Sikerrel jártunk, nem esett, maximum az emberek le a domboldalról. De az minden perces esemény volt.
A sikeres stoppolás majd hazaséta után hiába írtam meg két bejegyzést, csak szombaton sikerült odáig jutni, hogy netre kerülhessenek. Kezdem azt hinni, hogy nincs élet laptop nélkül. De minden jó, ha a vége is az, megkésve bár, de törve nem, csak felkerült mindkettő. Mire a gép- és ismerősszerző körutam végére értem, már javában Kispál koncert volt, telített domboldallal, mindenféle kamerával, amik megörökítették az idén nyáron feloszló együttest. Egyszercsak a színpadon termett Kiss Tibi is.
Kispál után Bëlga volt programon, vagyis az első szám, hogy lehessen képeket csinálni. Ez egy kedves barátomnak már-már létkérdés volt, gondoltam, nem hagyom magára, elvégre viccesek a fiúk az ezüst színű, csillogó zakójukban (amiről sejtelmem sincs, hogy hogy nem sülnek bele, amikor minden fellépésen ez van rajtuk) meg az ehhez passzoló Tiszában. Az ugrálópadokról már nem is beszélve. A kezdő szám kérdésére válaszolva, mi azt parodizáltuk, hogy megnézzük a De-Phazz-t, azt is hasonló mód első három szám és rengeteg kép erejéig, bár azon szívesebben maradtam volna még, csak menet közben a többiek tűntek el.
Így jött az elmaradhatatlan hol vagytok-telefonálás, aminek az lett a vége, hogy kikötöttünk a Jäger bárban, ahonnan pár perceket leszámítva nem is igen mozdultunk el úgy hajnal 5-ig. Csatlakozom dsila-hoz, jó hely ez. Még akkor is, ha elsőre kicsit fura volt a Prodidzsájból való Csapdába, majd a We will rock you-ba való áttérés. De a késői (vagy az már inkább korai) hazamenetel magáért beszél. A tó meg csodaszép hajnalban, főleg, ha párolog.