Szombaton az 1 négyzetméterre jutó emberek száma elérte azt a szintet, ami tűrőképességem határát átlépi. Valamiként meg kellene oldani, hogy a fesztiválokra a szombati – és kisebb mértékben a pénteki – napokra ne tóduljon ki az is, aki egyébként az életében még koncertre sem jár, azzal a konok elhatározással, hogy akkor ő most igenis mulatni fog, de nagyon. Tiszta erőből. Elvégre erről szólnak a fesztiválok, nem? Nem! És bár szombaton Sopronban is túltengtek az erőből szórakozók, azért más is VOLT.
Elsősorban foci 4-től, amire a híresztelésekkel szemben nem a kőépület a legjobb hely, hanem a civilek bejáratánál lévő sátor. Kis sátor babzsákokkal és ventillátorral, minden bejutó kiválasztottnak érezhette magát.
Nemjuci valamiképp elkerülte figyelmemet, így fordulhatott elő, hogy fellépése az MR2 színpadon nélkülem zajlott le. Őt nem, de az Óriást meghallgattuk pár szám erejéig, Fish!re a fiatalság pedig még a színpad elé is benyomult, de teljes koncert az sem lehetett, mert jött a Kispál, akikre sosem látott tömeg gyűlt össze. Mondanám, hogy különleges VOLT a program, de nem mondanék igazat. Nem a számok, azok összeállítása VOLT különleges, hanem a köztes műsor. Kispál break tánca, a mese az óraleolvasói melóról, az infó, hogy Kispál új zenekara a Velőrózsák névre hallgat, no meg Lovasi birs pálinkája, ami tényleg igen jóra sikeredhetett az idén, hiszen 3 – vagy 4? – pohárka is kiürült a közönség egészségére a koncert során.
A Massive Attack jó fél órás késéssel kezdett, de mire ők belemelegedtek mi már az OTP Junior színpad felé tartottunk, ahol Dub FX kezdett előre meghírdetetten fél órával később. Meglátva a tömeget először azt hittem, hogy a későbbi kezdésről a többség nem értesült, de aztán be kellett látnom, hogy csak előrelátók voltak a rajongók és időben beálltak a színpad elé. Nekik VOLT igazuk.
A kezdésre hatalmas tömeg gyűlt össze, mi már csak az úton kaptunk helyet, de még ott is tömegnyomor volt. Bevallom nem szeretem azt a fajta zenét, amit ez a fiú játszik. De ez a srác mégis elkápráztatott, mert az, ahogy ő ott a színpadon, a szemünk láttára, a szerencsés elöl állók szeme láttára és mindannyiunk füle hallatára rakja össze a zenét, na az valami csoda. Még számomra is élővé és varázslatossá vált az egész. Tátott szájjal hallgattam és csodálkozva láttam, hogy a sátorba benyomakodottak szinte mindegyike még a szöveget is tudta. Csak azt remélem, hogy ez az utcazenész fiú utcazenész is marad, aki mindig kicsit félszeg módon áll majd színpadra és viselkedésében sosem lesz „sztár”.
Dub FX-et minden fesztiválra, mert még hallgatnám és nézném őt!
Levezetésként Sex Actiont választottunk, majd 2 körül búcsúzóra fogtuk a dolgot és a szállás felé vettük az irányt.
Összegezve igazán jó 4 napot töltöttünk a nagykorúvá lett VOLTon. És bár a szervezők annak örültek, hogy idén végre nem esett, az igazat megvallva a végén én szinte bármit megadtam volna egy kis port elverő záporért. Vagy egy kis locsolásért.
De ez, azt hiszem, teljesen lényegtelen.
A lényeg az, hogy Sopron már megint jó VOLT.
Utóirat: hol volt a kék elefánt? Mi történt vele, hogy a fesztivál egyik napján sem tűnt fel? Pedig én – szinte – minden koncerten kerestem.