Sound kifulladásig

Huszonötezer ember egy helyen, lépésnyi hely se, teltházas Pendulum, Guetta-ra éhes tömegek: ez volt a drum’n’bass alapon induló, popba fojtott szombat. Reggel 7-kor Zamárdi máskor amúgy kies, tágas vasútállomásán metro-csúcsforgalmat megszégyenítő tömeg szédelgett a gyilkos reggeli fényben.

Naplemente, napfelkelte a parton ért, ha más állapotban is… Este még hatalmas chill, hófehér kanapén (bőr, cöhh) koktélszürcsölés és Beat Dis. Judie Jay hangja dorombol, ültünk és érzetük, hogy nekünk most jó. A hangulat ugyan nagyon más, de azért a Pendulumot meg kell nézni, olyannyira, hogy végül első sorban kötöttünk ki. Sosem voltam nagy drum’n’bass rajongó, Pendulum-fan se különösebben, de ami tegnapelőtt hiányzott Trickyből, az ausztrálokban megvolt: folyamatos kommunikáció a közönséggel, őrjöngde a színpadon. Na meg a nézőtéren. Kicsit ugyan vicces természetes fényben tombolni erre a dübörgésre, kamaszkák között, de megvan a maga perverz bája. Azt a koncertet, amit látványosan élveznek az előadók is, muszáj szeretni. Úgyhogy fenntartásaim visszavonva, szeretjük a Pendulumot. Meg a delíriumot is, ami utána jött, képszakadás és földindulás. David Guettát meghagytuk frissen frizurázott rajongóinak, kultúrsznobok át az MR2 színpad más világába, ahol techno-túladagolás ellen PASO van és Péterfi Bori. Düdürgés után trombitát látni és csíkos fehér öltönyt, ska-ra ugrálni raszták közt üdítő és már jöhet is Kalkbrenner. Az Aréna nem kicsi, de még a kezdés előtt megtelt, később be sem endegtek már senkit. Hely és levegő nem volt, meleg és tömeg annál inkább, de a kis kopasz csúnya ember varázsolt megint. A buli csak akkora volt, hogy kiugráltam a számból a piercinget – nem egészen értem, hogyan, de a tények makacs dolgok. Piercing volt, piercing nincs. Carl Craig-féle ipari zúzda viszont lett, világosodásig. A napfelkelte ugyanott, ahol a lemente, reggeli dizsi a parton – a kanapé mondjuk már nem oly fehér, de segond. Beájulás a sátorba, amíg a hőség ki nem űz, kiszédelgés a partra, ami tájkép csata után. Ennyi szemét kicsit szegénységi bizonyítvány, a víz tele poharakkal, kolbászokkal, a parton műanyagréteg. Szedik ugyan, de nem győzik, 25 ezer ember mocska nem kevés. Ettől még azért a víz gyógyít, életre kelt. Nem rossz hobbi ülni a Balatonban és Jamiroquai beállást hallgatni, dinnyét enni és túlélni. Mindenki eldől, ahogy sikerül, horkolás és nyálfolyatás van, olyan a part, mint egy nagy napközi.

Fél nap kellett, hogy életre keljünk, sokak eddigre már haza is mentek. A kemping szinte kiürült, érezhetően kevesebb az ember, a bejáratnál sincs sor. Pedig az utolsó nap sem lesz unalmas, 2manydjs és Jamiroquai, pophumor után meg Digweed és Cattaneo. Alighanem fájni fog holnap is a felkelés és sátorbontás…