Szigetvég

Mielőtt az ősz teljesen elfoglalja a várost és elűzi a nyárnak még az emlékét is, azelőtt legyen szabad még egy posztot szentelnem a Szigetnek, pontosabban a Sziget kártyának, ami szoros versenyben küzd a Szobaszigettel a 2010-es év legjobb újdonsága címért.

A Szobáról itt már írtam, és drukkolok nekik tiszta szívből, hogy folytatódjon a kezdeményezés akár már ősszel, hogy ne maradjunk teljesen Sziget mentesek az év nem nyári részében sem. De ez a poszt most a kártyáé, amit – nem titok – szintén dícsérni fogok. Többé-kevésbé.

A kártya kiváltását és visszaváltását tekintve kivételezett helyzetben voltam, mert ezt a VIPben tudtam megtenni, így fogalmam sincs arról, hogy a többi pontokon kellett-e várakozni és ha igen, akkor mennyit? Csak remélni tudom, hogy soha senkinek nem került 5-10 percnyi idejénél többe a ki-, vagy éppen a visszaváltás.
Ám a kiváltási időn kívül még egy nagy kérdés van a kártyánál, mégpedig a feltöltés, amit csak készpénzben és a helyszínen tehetett meg a szigetelő. Kártyás fizetés, internetes feltöltés szóba sem jöhetett. Ezt jövőre valahogy meg kellene oldani, ha nem is mind a kettőt, de legalább a kártyás fizetést. Azt, hogy a szigeten lévő automatákból lehessen feltölteni a kártyát csak azért nem mondom, mert azoknál mindig hosszú a sor, én sosem állnék ilyesmi miatt sorba.