Október elsején a Papp László Budapest Sportarénában lép fel napjaink egyik legmenőbb énekesnője, mi pedig elmondjuk, milyen az eddig megjelent két lemeze, miért nem szabad a fanyalgókra hallgatni és miért nettó hülyeség szégyellni, ha tetszik.
Ha eltekintünk a „minden popzene” hívogató, de nehézkes princípiumától, megállapíthatjuk, hogy az üzleti-, stilisztikai és egyéb jellegzetességek alapján popzenének nevezett halmazba tartozó előadókat bizonyos körökben divat élből cikinek tartani, arisztokratikusan eltartott kisujjal, atyáskodó hangnemben feleslegesnek, az ún. magaskultúrától fényévekre álló szemétnek nyilvánítani. Ha nem tetszik a Sonic Youth, menjél Lady Gagát hallgatni, kistáska, az való neked, mondják a környezetünkben élő trendszetterek, de szerencsére az áltsulis csajok a ‘Teen Age Riot’ helyett mindig az éppen aktuális ‘Alejandro’-t dúdolják majd hazafelé menet, ami teljesen természetes, sőt, az lenne a rémisztő, ha fordítva történne. Semmi baj nincs azzal, ha kedvelsz egy műfajt, ahol olyan nagyszerű dalszerzők dolgoznak, mint Max Martin vagy Dr Luke, akik remek slágereket írnak, amiket dögös csajok és jóképű pasik adnak elő. Lehet egyszerre szeretni a legutóbbi Animal Collective-lemezt és Avril Lavigne B-oldalas számait, az Of Montrealt és Pinket, ráadásul nem is lesz tőle kevesebb az ember. Ha egy elképzelés működik, teljesen mindegy, honnan jön az előadó.
Katy Perry tavalyelőtt megjelent, áttörést hozó második lemeze, a One of The Boys például működött, tele volt szerethető slágerekkel – a két legnagyobbat pont Martin és Dr Luke írták – és szépen végigvitte a ‘Ur So Gay’ internetes slágere által megkezdett imázsváltást: a 2001-ben még Katy Hudson néven gospel-lemezt megjelentető, mélyen vallásos családból érkező kislányból hirtelen tökös csaj lett, aki arról énekelt, milyen jó egy másik lánnyal smárolni. A kellő mennyiségű botrány és slágerlistás helyezés után Katy Perry végre a helyére került; rosszmájúak szerint a kiadóknak nagyon kellett már egy tengerentúli Lily Allen – ezt pont Allen mondta, de tőle megszokhattuk -, ami ebben a formában persze nem igaz, már csak a két szcéna közti különbségek okán sem. Az idei Teenage Dream ráadásul már egy némileg komolyabb Perry képét mutatta, ami szerencsére nem ment a szórakozás rovására, a Snoop Dogg közreműködésével rögzített ‘California Gurls’ például tökéletes nyári sláger volt, napfényes válasz a Jay-Z-féle ‘Empire State of Mind’ New York-himnuszára. (Arról nem is beszélve, hogy a következő kislemezdal klipjéhez többek közt Magyarországról is válogattak jelentkezőket.)
Október elsején tehát egy pályája csúcsán lévő világsztárt láthatunk a Sportaréna színpadán; már csak ezért sem érdemes egy legyintéssel elintézni a dolgot, meg azért sem, mert két slágerlemezzel a háta mögött mostanra igazán ütős koncertprogramot tud összeállítani a kaliforniai énekesnő. Katy Perry nevét ráadásul itthon is rengetegen ismerik, kifejezetten biztató tendencia, hogy a novemberi Lady Gaga előtt egy hasonlóan csillogó-villogó hírességet is sikerült idecsábítani. Nem lenne baj, ha Budapest lassan Bécs nyomába érne az igazán releváns koncertek tekintetében – az elmúlt időszakban szép számmal jöttek hazánkba a fontosabb indie-előadók, itt az ideje, hogy a dívák is megérkezzenek.
A budapesti koncertre jegyek szeptember 3-án 10 órától kaphatók a www.livenation.hu oldalon keresztül és a Ticketpro országos hálózatában.
További információ: