Talán a PaFen hallottam először, nem is talán, egész biztosan. Álltunk a füvön, a kicsit göröngyös talajon, táncoltunk is, óvatosan, hogy a bor se szaladjon ki a pohárból és a bokánk is ép maradjon. Akkor, mikor már kezdtünk belemelegedni, akkor mondta Hobó, hogy lesz még egy HBB, egy nagy, egy igazi, egy utolsó, a 66. születésnapja tájékán. Újra együtt játszik a zenekar a legendás felállásban, lezárva ezzel a zenekar 33 éves pályafutását.
Ha engem kérdeznek, akkor ha HBB, akkor Középeurópai Hobo Blues és Vadászat. No meg a Kopaszkutya.
Hobo már évekkel ezelőtt le akarta zárni ezt a korszakot. Emlékszem egy Hobo klub végén beszélgetett velünk, a közönséggel és elmondta mennyire unja a Vadászatot. Mennyire unja, hogy minden koncerten várják tőle a régi dalokat, pedig ő azokat már nem akarja játszani. Ezer új zene van a fejében, tízezer más, érdekes dolog, azokkal akar foglalkozni, nem a régi számokkal. Túl akar lépni rajtuk. Ha pedig ez a közönségnek nem tetszik, akkor azt sajnálja ugyan, de nem érdekli. Nem a múltból akar élni.
Több mint 5 évvel ezelőtt mondta ezeket, szombaton pedig tényleg lezárul a korszak, onnantól a HBBről, csak mint volt zenekarról beszélhetünk.
A pálya méltó befejezése lesz az Arénabeli koncert, ott lesz mindenki, aki a zenekarban számított, Bill, Póka, Solti, Tátrai, utoljára még egyszer összeáll a nagy csapat. Méltó búcsú, de azt senki ne feledje, csak a HBB búcsúzik Hobo nem! Neki még vannak tervei és remélem lehetősége is lesz mindet megvalósítani!
A szombati koncertre a jegyek már elfogytak, de annak sincs veszve semmi, aki csak most kapcsolt. A február 11-ei ráadásra még kaphatók jegyek. Ezt a búcsút nem érdemes kihagyni!
Hobo búcsúlevele a közönséghez a hobo.hu oldalon.
Végül az egyik kedvencem. Remélem szombaton ezt is eljátsszák nekem.