Tavaly augusztus 9-én, valamikor este 11 körül valami zenekar valami fesztiválon eljátszotta Zár az égbolt című dalt, majd elegánsan meghajoltak és elhagyták a színpadot. Örökre. A Kispál és a borz búcsúkoncertje után a nézők különböző módon dolgozták fel a történteket. Volt, aki zokogott, volt, aki a fejét vakargatta és volt, aki bánatát alkoholba fojtotta. Azóta eltelt több mint egy év, meg kellett mindenkinek barátkoznia a gondolattal, és új banda után nézni, akik miatt megéri kimerészkedni egy fesztiválra, vagy a másnapi koránkeléssel dacolva elmenni egy jó klubkoncertre szerda éjjel. A sorozat első részében a Vad Fruttik és a 30Y háza táján néztünk szét, és latolgattuk esélyeiket a Kispált „gyászoló” tömegek „meghódítását” illetően, most pedig következzék a második rész!
Mai részünkben egy olyan zenekarral kezdünk, mely azonos státuszt vívott ki magának az elmúlt években, mint a Lovasiék. Sőt nekik is van olyan daluk, amit minden valamire való házibuliban ugyanúgy beraknak, mint ahogy minden háziasszony fejből énekelget. Persze, hogy a Quimbyről van szó!
Quimby: Kiss Tibiék tavaly még végigkoncertezték a nyarat, majd az év kezdetekor eltűntek, hogy megjelentessék új lemezüket, a Kicsi országot. A lemez kijött, de valahogy elmaradtak az olyan jelzők, amiket a Quimbyvel kapcsolatban az ember elvárna. „Jó kis lemez, de… „Természetesen a kommerszebb dalokat rongyosra játszotta az MR2, de valahogy nem olyan anyag született, ami megteremtette volna azt a kapcsolatot a hallgatókkal, mint mondjuk a legutóbbi album, a Kilégzés. „Oda se neki- gondolhattuk- majd élőben megmutatják a fiúk, úgyis már jó lesz új dalokat hallani a Quimbytől, nem a megszokott 5-6 éves repertoárt!” Szinte biztosak lehettünk benne, hogy a Kispál eltűnésével legalább másfélszeresére fognak nőni a tömegek Liviusék bulijain. Aztán vártuk a koncerteket. A koncertek pedig nem jöttek. A legtöbb forrás azt suttogta, hogy a zenekar olyan gázsit kér, amit a földi halandó koncertszervezők egyszerűen nem tudnak megfizetni. Ennek eredményeképp eltűnt a Quimby a ZP-ből (R.I.P.), az Óbudai Fesztiválról, a Belvárosi Fesztiváltól, sőt, gyakorlatilag az összes magyar pénztárcának szabott nyári fesztiválról is (de azért volt egy bizonyára sikeres koncertjük az Alsóörsi Motoros Fesztiválon). A nyár után újabb hír érkezett, miszerint a zenekar 20. koncertje az Arénában lesz megtartva. Hát legyen, tényleg nincsen semmi más hely szinte Budapesten, ahova a népes rajongótábor beférne, és ugye, ezt nem hagyhatjuk ki?. Ezt követően újabb sokk ért bennünket, mikor megláttuk, hogy a jelenleg elérhető legolcsóbb jegy a koncertre 7000 forint. Én a magam részéről igyekszem nem sajnálni a pénzt, ha kultúráról van szó, de ebbe én is belepirultam. No, sebaj, a szülinapozás után a Quimby határozatlan időre visszavonul, hogy megtalálja ismét az utat a közönséghez, és újabb intimebb hangulatú koncerteket adjon. Srácok, lenne egy ötletem…
Kiscsillag: Az idei nyárról nekem leginkább a Hegyalja Fesztivál nagyszínpadán látható és hallható Kiscsillag koncert maradt meg, ahol két szám között azt találgattuk, hogy vajon hány liter pálinka fogyott el a fellépés előtt Lovasiék öltözőjében. Ugyanis mindenki olyan kész volt, mint a házi feladat. És tudjátok mit? Senki sem puffogott azon, hogy ez a 4 részeg disznó miért nem tisztel meg minket azzal, hogy komolyan veszi a koncertet, hanem inkább buliztunk egy óriásit. Az idei nyáron a Kiscsillag végérvényesen kinyilvánította, hogy nem akar Kispál utód lenni (miért is akarna??), nem akar mainstream lenni, hanem simán minél több helyre akar eljutni és minél jobban akarja érezni magát MIDNENKI. Itt nincsenek cipőbámulós dalok, meg elemezni való dalszövegek, itt „rákkendroll van” három 40+-os rocker meg egy energikus dobos tolmácsolásában. Ortodox Kispál fanok körében nyilván divat utálni a Kiscsillagot, de én mégis azt mondom, hogy bizony szükség van egy ilyen tét nélküli örömzenére a sok megfejtős zenekar között, és aki jól akarja érezni magát az, ne hagyja ki, ha lehetősége akad élőben meghallgatni őket. Lecsóék koncertjein –ahogy Fluor kolléga mondja – kuki van, nuni van, buli van! Mi kell még?
A következő részben a „még ifjabb” titánokkal ismerkedünk meg, azokkal a bizonyos „+1” bandákkal!