És felvirradt a második nap, lőn esőmentes idő, a Pannónia Fesztivál pedig összeállt, elérte az üzemi hőmérsékletet, innentől probléma mentes működés valószínűsíthető.
A közönség is megérkezett – na ja, kérem, száraz időben már könnyű fesztiválozónak lenni -, sőt nem csak a PAFE közönség jelent meg, hanem egy másik, nagy létszámú csapat is, akik erősen csodálkozó arcokat vágtak látva, hogy ez a fesztivál – szerencsére – egyáltalán nem hasonlít a Soundra.
A tócsák szinte eltűntek, a talaj tömörsége sokat javult, amire szükség is volt, hiszen talán a Pannónia Fesztiválok legnagyobb létszámú közönsége gyűlt össze Flo Rida fellépésének tiszteletére. Van aki csak emiatt az egy koncert miatt vette meg a bérletet, mivel a napijegy már elfogyott (hogy ez hogyan lehet, azt nem teljesen értem, de erre most ennél részletesebben nem térnék ki).
Flo 23:00-ra volt kiírva, de ezt az időpontot egyedül a tömeg vette komolyan, a komolyabb rajongók már a Vad Fruttik ráadása alatt elfoglalták az első sorokat.
A tömeg várt, de Flo nem jött.
A tömeg kiabált, de Flo nem jött.
A tömeg szitkozódott, de Flo nem jött.
Negyven perc várakozás után levitték a színpadról a mikrofonokat, maradt egy üres asztal, meg pár fénygép. Újabb 15 perc eltelte után visszahoztak egy másik mikrofont, nem túl ízléses díszítéssel. Aztán érkezett egy Machintos – a koncert termékmegjelenítést tartalmazott -, majd mögé egy dj is és elkezdődött a beállás. Másnak én nem tudnám nevezni azt a mintegy 30 perces szakaszt, amikor bömbölt a zene a gépről, a jónép pedig fel, alá rohangált a színpadon, mint valami mérgezett egér. Én ekkor adtam fel a dolgot és kiverekedtem magam a tömegből, ami egyáltalán nem ment könnyen. Rengetegen voltak, soha ennyi embert nem láttam még egy PAFE koncerten sem.
A nép türelme egy idő után meghozta gyümölcsét, színre lépett a sztár, indult a show. Bármennyire is nem az én zeném az amit Flo Rida művel, bármennyire is dühös voltam a jelentős késés miatt – ez szerintem szimpla bunkóság, különösen azért, mert még megérkezése után is sokáig váratta a tömeget ahelyett, hogy azonnal felment volna a színpadra – el kell ismernem, nagy őrjöngés volt, a pasi igazi fesztivál hangulatot csinált.
Dobált vörös rózsákat a csajoknak, majd felhívta őket a színpadra táncolni, biztoboya nyakán bement a tömegbe és még body surfing-gel is próbálkozott, de a színpad előtt tomboló lánykák csak nehezen tudták megtartani. Kis Nike éltetés után dedikálta cipőit, majd azokat is bedobálta a tömegbe, sőt, bár én nem láttam, de azt hallottam, hogy még a nyakában lévő méretes aranylánc is a tömegbe szórva végezte.
Egy szó, mint száz, Flo Rida jött, látott és győzött a PAFEn.
Persze rajta kívül voltak más nagyszerű koncertek is, mint például a Kesh, akik az előbb említett úrral párhuzamosan léptek fel a Pesti Est Nagysátorban, mintegy 20 ember előtt. De a jó zene, a jó koncert nem létszám függő és a Kesh a PAFE egyik legjobb koncertjét produkálta. Bizonyítja ezt minden jelenlévő.
Képeket a második napról FB oldalunkon találtok. Flo Rida sajnos nem engedte a fotózást, ezért róla mi nem sok mindent tudunk mutatni nektek.