Most pedig következzék páros interjúnk második részének első fele, amit Gerdesits Ferivel alias, Faszival készítettünk ugyanott – Barba Negra -, ugyanakkor – 2012.április 19, mikor is a ZP sztori még friss volt -, mint Szilárddal. Ezt az interjút két részben közöljük le, mivel nem volt kedvünk a beszélgetés felét kihagyni az írott változatból.
Az interjú első feléből kiderül, hogy Faszi egyáltalán nem halmozza a zenekarokat és az is, hogy miért különösen jó koncerthelyszín a Barba Negra.
Most pedig következzék páros interjúnk második részének első fele, amit Gerdesits Ferivel alias, Faszival készítettünk ugyanott – Barba Negra -, ugyanakkor – 2012.április 19, mikor is a ZP sztori még friss volt -, mint Szilárddal. Ezt az interjút két részben közöljük le, mivel nem volt kedvünk a beszélgetés felét kihagyni az írott változatból.
Az interjú első feléből kiderül, hogy Faszi egyáltalán nem halmozza a zenekarokat és az is, hogy miért különösen jó koncerthelyszín a Barba Negra.
FB: ZP-hez mit szólsz?
Faszi: melyik részéhez?
FB: Ahhoz, hogy ma nem nyitnak meg és megy velük a huzavona.
Faszi: Mit mondjak erre? Nyilvánvalóan nem volt meg valamire az engedély, nyilvánvalóan nem véletlenül nem volt meg, nem véletlenül nem adták meg. Van ennek oka nyilván. Én erről nem beszélnék.
FB: A Quimbynek nem volt oda tervezett koncertje?
Faszi: Nem és lehet, hogy nem is lesz. Az idén nem is terveztünk oda menni. Nem tudom, ezzel egy titkot árultam-e el, ha igen töröld ki légy szíves. (nevet) Én úgy tudom, hogy nem tervezünk oda menni. Ez az egész ZP is egy olyan nem túl szép történet, hogy erre nem térnék ki. Senkivel nem értek egyet ebben az ügyben, se a ZP-vel, se a hatósággal. De ez nálam nem szokatlan.
FB: Hogy tetszik egyébként a Barba Negra? Maga a hely nem olyan régi…
Faszi: Nagyon tetszik. Én itt laktam, van itt egy töltés és annak a másik oldalán. Itt kenyérgyár volt, meg ilyenek, ipari negyed volt, erőteljesen. A Barba Negra egy jó hely, jól szól. Nagyon fontos, nagyon, nagyon fontos, hogy azoknak, akik helyeket nyitnak, vagy szeretnének élőzenés helyeket nyitni, felhívnám a figyelmüket a fára, mint anyagra! Nem csak dekorációnak nagyon jó, hanem a hely ettől szól jól. Attól a baromi sok fától. Lehet követ használni, meg vasat, meg ilyen marhaságokat, az csak szép, de akkor ott a hangzásról felejtkezzünk el. Olyan helyeket építeni ahol zene fog megszólalni, az egy tudomány. Ehhez emberek nagyon sokat tanulnak és nagyon sok mérést és munkát végeznek előtte, mielőtt bármit is csinálnának. Magyarországon nem kell ilyen. Magyarországon egy sörös üvegben is lehet koncertet tartani. A lényeg az, hogy minél szarabb helyen legyen, Budapest a teljesen lehetetlen koncerthelyszínek városa. Pici helyen játssz, ne legyél hangos, de legyen zene, ezt ne csináld, de legyen az, érted, ez a zenének abszolút nem jó.
A másik nagy problémám, hogy nagyon megszűntek azok a helyek, ahol az emberek önkifejezhetnek. Engem mindig is azon a zenék érdekeltek, meg azok a zenekarok, amik valamit akartak mondani. Lehet, hogy nem jó, lehet, hogy nem olyan színvonalas, mint aki baromi sok ideig tanult jazzt és baromi szépen adja elő, viszont van benne valami eredeti. Szerintem ezek viszik tovább a zenét. Két részre lehet osztani: az egyik mondani akar valamit, a másik pénzt akar keresni. És ha ez a két dolog ne adj’ isten találkozik, akkor marha szerencsés egy zenekar.
FB: Rengeteg zenekarban játszol..
Faszi: Hát ez nem igaz! Mindjárt kifejtem neked, hogy ez miért nem rengeteg. Összesen játszom öt zenekarban. Ez nem nehéz dolog, ha ezek közül a zenekarok közül az egyik játszik mondjuk nagyon sokat és a többi évente mondjuk kettőt, hármat. Itt persze összeadódik ebből a sok zenekarból évi 15 koncert is, ami egy hónapban valóban tetemes koncertmennyiség lenne, de egy év alatt azért nem.
FB: De akkor néha még elmész beugrani például Frenk mellé…
Faszi: Ez régebben volt. Frenk megoldotta az életét, szerzett magának állandó dobost, mostanában másoknál sem jellemző, mindenki megtalálta a saját emberét. Egyébként a Ludditák után és már az alatt is én direkt nem vállaltam semmilyen zenekart.
FB: Anno milyen volt a lányokkal dolgozni? Mert a közönség közül nézve nem tűntek olyan …
Faszi: Mire gondolsz? (nevet)
FB: …. könnyű esetnek.
Faszi: Hát nem is voltak könnyű esetek!
FB: Úgy gondolom, hogy velük dolgozni is egy elég impulzív dolog lehetett.
Faszi: Az! Már amennyiben az, hogy az ember néha idegrohamot kapott az impulzivitás, akkor igen. Különböző módszerekkel kellett magunkat lenyugtatni sok esetben. És, hát ugye ez vezetett a zenekar végéhez, hogy már senki nem jött ki senkivel, mert a zenészek között is, ami nem a két lány, hanem a zenekar, a férfi tagok között sem volt mindenki könnyű eset és egyszerű. Így aztán a sok nem egyszerű dolog összeadódott, és sajnos a zenekar megszűnt.
FB: Te hogy tartod? Veled könnyű dolgozni?
Faszi: Ez egy kétélű dolog, attól függ, milyen a hozzáállás. Nekem vannak elképzeléseim és vannak módszereim, amik nálam, személyesen nálam működnek. Lehet, hogy másnál nem. De amit én bizonyos módon szoktam csinálni azt nagyon nem szeretem, ha másként igénylik. Illetve, hamar be tudom bizonyítani nekik, hogy meg lehet bízni bennem és működik a dolog. Úgyhogy szerintem velem egyszerű dolgozni. Meg hát az idő. A 24 órából 2 óra a koncert, 1 a beállás, ezek a hasznosan eltöltött idők. A többi türelemjáték.. Ennyi, a fenn maradó időt viszont az ember úgy töltse, hogy neki legyen jó.
FB: A Marlboro Man-nel most jött ki lemezetek, nem is olyan rég.
Faszi: Bizony! Egy hónapja. Olyan 3 éve kezdtem el, hogy a zenekart összerángatom, csináljunk már egy újabb anyagot és hát végül ennyi ideig tartott, mivel ez egy erősen szabadidő zenekar és abból van a legkevesebb. Volt olyan, hogy 4 napot dolgoztunk egyhuzamban, aztán két hónapot nem. Ez a lemez most ilyen folk rockos, progresszív rockos zene lett. Azon gondolkoztam, hogy ne csak mindig az legyen, hogy kis egyszerű számok és vicces, beszólós szövegek, hanem legyen rajta rendes zenélés. Nem is biztos, hogy kell szöveg. Hallottál már valamit az új lemezről?
FB: A neten hallgattam bele.
Faszi: A Bandcamp-en? Na, az nagyon jó! Ajánlom a Bandcamp-et mindenkinek, más zenekaroknak! Én például, ha jó lenne elég időm, csak azt hallgatnám. Nagyon jó és nem kell lemezt venni. Mindenki fölrakja a cuccát, olyan zenekarok, akiknek nincs kiadójuk, lemez minőségben egész albumokat. Tök jó zenéket csinálnak az emberek mostanában. Valahogy Magyarországra ez nem gyűrűzött be.
FB: Előbb utóbb muszáj lesz, mert kevéssé fogynak ma a CD-k.
Faszi: Én is ezt mondom! De nem a CD-re gondolok, a jó zene nem gyűrűzött be Magyarországra! Az érdeklődés, az igényes zene. Gyakorlatilag ugyanannyi energiába kerülne és került volna a zeneiparnak eladni a színvonalas zenét is. Tudom, hogy minden a legkönnyebb ellenállás felé megy, ezt a fizikából megtanultuk, de mit kell az embereket direkt hülyének nézni? Hülyék ők maguktól, nem kell őket annak nézni. Ezért, ha ugyanannak az embernek jó zenét adsz, mint ahogy eddig etetted a szarral, akkor a jó zenére fog lelkesedni. Hiszen azért lelkesednek az emberek, amit ismernek, meg amiről tudnak. A többiért nagyon nehezen fognak lelkesedni. (nevet)
FB: De ha meg valakinek van rá igénye, akkor az meg is találja …
Faszi: Borzalmas kutatómunka eredménye. És azért az a valaki ilyen kevés részt kap, az ekkorához képest. (mutatja) Ez a baj.
FB: Marlboro mant nem nagyon játszanak a rádiók.
Faszi: Nem, nem fordult elő. Sőt, az MR2 Akusztikban is – a Marlboro Man alapvetően akusztik zeneként indult és eléggé tudunk -, három alkalommal voltam, és azóta nagyon nem szimpatikus valakinek a zenekar. Azt hiszem. Lehet, hogy van valami Fidesz fan és azért nem vagyunk most ott népszerűek.
FB: Nem is politizáltok…
Faszi: A Marlboro Man? Nem, direktbe nem. Úgy döntöttem, hogy soha többet nem vagyok hajlandó politikusról, vagy ilyen emberről írni. Nem fogom én az ő nevét az örökkévalóságnak megőrizni. Úgyis elfelejtik ezt a sok köcsögöt nem sokára. Mi még mindig ott leszünk a színpadon, ezek sehol nem lesznek, disznó szart fognak valahol vidéken kaparni, hogy nehogy agyonverjék őket véletlenül. Nekik nem sok esélyük van, ezért nem érdemes velük foglalkozni. Az más kérdés, hogy, szerintem, aki most nem politizál, az nagyon rosszul teszi. Ráadásul én, ugye, punkból jöttem, a punkok pedig politizálnak, erőteljesen. Mondjuk ez az, így kezdődik, az alappolitizálása a punknak (fényképek közül kiválasztható az ide tartozó. A szerk.), aztán beszélgethetünk, de így kezdődik.
FB: Meg fogjátok ünnepelni a lemezt, a 20. születésnapot koncerttel?
Faszi: Nagyon szeretném. Most lesz is koncert az Aranyember fesztiválon (az közben már el is múlt. A szerk.), és utána lesz Veszprémben és lesz Orfűn. Nem igen jut időm sajnos Marlboro Man koncertre. Nagyon szívesen bemutatnék egy új Marlboro Man lemezt, de nem kedden, szerdán, vagy hétfőn. Amíg a több dátumom foglalt, addig kevés esélyem marad rá, hogy be tudom mutatni. A térgörbítést még nem találták fel, se a Möbius koncerteket, hogy az egyik oldalán Quimby van a másik oldalán Marlboro Man.
FB: Előzenekarként, utózenekarként?
Faszi: Nem szívesen vagyok saját magam előzenekara. Az előzenekarban az a jó, hogy mikor a főzenekar még vért izzad és dolgozik a sikerért te már tök részeg lehetsz. Na, most én akkor azt, hogy csináljam meg? Hát abban semmi jó nincs. Az előzenekar státuszt kiélvezni kell, nem pedig megszívni.
FB: Azt nem tudtam, hogy van egy ilyen aspektusa is a dolognak.
Faszi: nagyon sok aspektusa van. (nevet) Van egy nagyon látványos része, amit mi csinálunk és mögötte nagyon hétköznapi az egész.
FB: Ha nem zenélsz, akkor mivel ütöd agyon az időt?
Faszi: Jó kérdés, ilyen viszont ritkán van, mert szórakozásból is zenélek. Mint ahogy utaltam is rá, a többi zenekar az szinte szórakozás. Én nagyon szeretem a zenét úgy en bloc, és gyűjtöm is őket. Mindenféléket, főleg a ’70-es, meg ’60-as évekbeli progresszív rock, pszichedelikus rock, folk rockokat, népzenével érintett dolgokat. Egyébként az égvilágon, én leginkább semmit tenni szeretek, meg főzni. Főzni, bezabálni és semmit tenni. Az nagyon jó!
FB: Miket főzöl?
Faszi: Ételeket. Pálinkát még nem főztem. (nevet) Most a cseréptálakra meg agyagedényekre vagyok ráállva. Ugyanis az nagyon egyszerű. Nekem van mázas edényem, azt be se kell áztatni, meg kaptam korondit is, csak még nem vettem át, de már az országban van, és az a tervem, hogy abban fogok cserepes bablevest főzni. Néztem egy receptet most, bár egyéként én szoktam kitalálni a kajákat, de a korondi edényre úgy döntöttem, hogy nézek egyet.
FB: Akkor te vagy az, aki a bulikon főz.
Faszi: Igen. Mostanában nem volt ilyen főzős buli, hiányzik is. Meg azért az megnehezíti a dolgot, hogy a Dodi vegetáriánus. Így aztán eleve két félét főzzek? Hát mi vagyok én, családanya? Ne röhögtessél már! Most vagy jó amit csinálok, vagy nem. Nehogy má’ ne egyen a fennmaradó 7 ember húst, mert valaki nem eszik húst. Ilyenkor szoktam felajánlani a velőt például, vagy a pacalt, hiszen az gyomor, nem is hús és nem is zsíros. De nem!
FB: Nem kompromisszum kész …
Faszi: Hát, öregek már, úgyhogy én azt mondom: csináljunk főzős bulit, aztán majd rendelünk pizzát!
—————————–
Eddig tart az interjú első része, a második résszel szerdán jelentkezünk.
A Marlboro Man Kakasütés című lemeze a bandcampen itt hallgatható meg. Klikkeljetek, füleljetek, megéri!
Az interjú alkalmával és a Quimby koncert alatt készült fotóink FB oldalunkon.
Ma szerda van,hol a második rész?
faxi a legnagyobb arc! mondjuk én még nem láttam bebaxva. lehet jól csinálja 🙂