Legszívesebben én húzatnám magam deresre, de töredelmesen be kell vallanom: ez volt az első VOLT Fesztiválom. Valahogy mindig úgy alakult, hogy vagy a fellépők névsora, vagy a bukszám, de leginkább a naptáram ellenkezett két kézzel kalimpálva, hogy lejussak Sopronban. Idén minden összejött, így izgalommal kevert kíváncsiság munkált bennem már hónapokkal a buli előtt, és a jól ismert rózsaszín VOLT logó villogott a szemem előtt a vizsgaidőszak minden gyötrelmes napján. Most már csak az volt a kérdés, hogy miben tud újat nyújtani egy olyan fesztivál, amely egy színpadon lépteti fel Skrillexet, Mike Pattont és Iggy Popot?
Dramaturgiailag az lenne a legindokoltabb, ha a bejegyzés utolsó mondatában fejteném ki, tetszett-e a 20. Volt. De a hatásvadászat távol álljon tőlem, szóval akkor kezdjük a végén: baromi jó volt! Véleményem szerint a VOLT az egyik legszerencsésebb elegye a Sziget-féle monstre parádéknak, és a családias hangulatú, kisebb hangvételű Pannónia és Fishing kaliberű fesztiváloknak. Emberi távolságok vannak a helyszínek között, nem kell órákat gyalogolni, míg átérünk egyik koncertről a másikra. A látogatók száma is még vállalható, nem kell bozótharcot vívni, míg kijutunk a Nagyszínpadtól a legközelebbi pultig, de azért ritkán fordult elő, hogy arcpirítóan kevesen álltak volna valamelyik helyszínnél (na jó, egy-két metál koncerten a tűző nap megrémítette a rajongókat, tényleg félő volt, hogy rájuk olvad a Martens bakancs).
A szervezés nagyon profi volt, lépten nyomon visszaköszönt a 20. születésnap. Csak egy példa: mindenfelé el voltak szórva különböző formájú VOLT- feliratú matricák, amit mindenki oda ragasztott, amit akart, ezzel is kifejezve, hogy ez a Fesztivál a miénk, mindenki egy kicsit birtokolja a VOLT életérzést. Egyedül az első napi beengedés sikerült botrányosra, bár lássuk be, baromi nehéz bejuttatni több tízezer embert úgy, hogy közben átvizsgáljuk a táskájukat, nehogy valaki egy machetét akarjon bevinni alvóállatnak. De valahogy ezt is túléltük, innentől kezdve semmi probléma nem volt. Az első napi gálaműsorral volt némi fenntartásom, nem szeretem az ilyen „mindenki játszik 3 slágert”- típusú bulikat, de megfelelő mennyiségű pálinka segítségével végül teljesen élvezhető lett a dolog, a záró produkció előtt meg simán le a kalappal.
Volt némi keserű tapasztalat, amikor a bulizó fiatalok átlépték a fesztiválozás legalapvetőbb szabályát: csak addig a határig érezheted jól magad, míg másokat nem zavarsz ugyanebben a tevékenységükben. Az ilyen egyedek általában a 20 év alatt kategóriából kerültek ki, és biztos vagyok benne, hogy nem a sok csapolt sörtől állt különböző irányba a szemük. Ilyen persze mindenhol előfordul, nem volt jellemző a dolog, csak az eddigi fesztiváljaimhoz képest még így is jóval több volt. De hát az is alapszabály, hogy barmok mindenhol vannak.
Még érdemes szólni egy szót a Fesztiválkártyáról, ami nekem most került először a kezembe. Először idegenkedtem tőle, mondván, hogy így nincs súlya a pénznek, és könnyebben el lehet szórni. Ez végül is alaptalan aggodalom volt, nálam ötösre vizsgázott a cucc, nagyon praktikus.
Akkor most nézzük is a lényeget, ami miatt mindenki (na jó, a többség) meglátogatta Sopront ezen az 5 darab tikkasztó nap valamelyikén vagy éppen mindegyikén: a legjobb/leggyengébb koncertek!
Legjobb magyar koncert: Egyből meg kell osztanunk egy díjat, ugyanis mind a Ganxta Zolee és a Kartel, mind az Esti Kornél nagyon odatette magát. Előbbieknek jót tett a létszámcsökkentés, nagyon feszes bulit nyomtak, a közönség végig tombolt, de mivel azért 100%-osan nem tudjuk őket komolyan venni, így lehetősége jutott más bandának is feliratkozni a díjra. Az Esti Kornél egy abszolút lehetetlen időpontban (14:30) teremtett remek hangulatot. Volt ott is ugrabugra, míg hátul többen ülve/feküdve/ félálomban hallgatták a koncertet. Viszont valahogy mindenki elégedetten bólogatott, mikor az utolsó dal véget ért. Szép volt fiúk!
Leggyengébb magyar koncert: Kiscsillag: Mint már a negyedik napi beszámolóban írtam: tömény unalom.
Legjobb külföldi koncert: Basszus, itt is meg kellene osztani a díjat a Faith No More és az Iggy and the Stooges között. De nem szeretném elveszíteni a tekintélyemet, így inkább Mike Pattonéknak adom a díjat, csak mert az ő zenéjük viselhetőbb.
Leggyengébb külföldi koncert: Bizonyára én vártam sokat a Snow Patroltól, de koncertjük pont olyan volt, mint legutóbbi lemezük. Dallamos, háttérzenének tökéletes, de nagy általánosságban inkább altatózene.
Következzen a már megszokott szempontrendszer szerinti értékelése a 20. Volt Fesztiválnak!
Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) 4
Ugyebár pár nappal a kezdés előtt ismét érkezett „felülről” a már szokásosnak nevezhető basztatás, amit most a mókusok és csilpcsalp füzikék pótköltésének nevetséges köpenyébe bújtattak az illetékesek. Emiatt az is elhangzott, hogy jövőre költöznie kell a fesztiválnak, reméljük nem így lesz, mert a helyszín szinte minden igényt kielégít. Az egy pont levonás csupán azért jár, mert a kijelölt hivatalos kemping gyakorlatilag egy rét volt, amit reggel 5-től este 8-ig tűzött a nap.
Kaja, pia– 3
A csapolt sör valamiért nekem a szokásosnál is jobban hasonlított a húgyra, viszont szimpatikus volt, hogy a dobozos Sopronival lehetett nyerni, és a nyitófüleket be is lehetett váltani egy újabb sörre (így gyakorlatilag 250 forintból kihozhattál egy korsó sert). Azonban le kell vonnunk még egy pontot, ugyanis utolsó este elfogyott a sör!!! Ez óriási ciki volt szerintem, bár a már említett csapolt rettenetből még valamennyi volt, mikor fél 5 tájban nyugovóra tértünk. A kaják a szokásos gusztustalan fesztiválkaják voltak, viszont a wetpaint által már megénekelt Monsieur Marquez nevű francia kajáldában olyat finom kaját kaptál olyan helyes lányoktól olyan tisztességes áron, hogy mégsem panaszkodhattunk.
Árfekvés (belépő, belső árak)–3
Korsó húgy, azaz sör 450, dobozos 500. Rövidek 700-tól végtelenig. Egész nap napon száradó pizzaszelet 650, gyrostál 1600 (franciánál 1200). Mit mondjuk? Drága, drága, de az ember nem azért megy fesztiválra, hogy forintoskodjon.
Környék népe (barátságosság)–5
Én gyakorlatilag a Sparban a pénztárossal és a vasútállomás vécéjében sorban álló sráccal beszéltem 1-1 szót, szóval komoly tapasztalatom nincs. Nyilván az elmúlt 20 évben már megszokták a hadiállapotokat, szóval kapjanak egy ötöst.
Biztonság (személyzet, előírások)– 3
Elvileg volt értékmegőrző, és amúgy is hülye az, aki bármi értéket hagy a sátrában, de talán akkor is túlzás, hogy nagyjából minden reggel valahonnan a közelünkben sátrazóktól jött olyan hír, hogy valakiket kirámoltak. Ez természetesen elkerülhetetlen, de azért jó pofát nem vágnék hozzá, ha nem baj. Ez nem a szervezők hibája, sokkal inkább az aljas embereké, szóval egyezünk ki egy közepesben.
Hangulat–5
Néhány nem jófej jófejkedőtől eltekinve csilagos ötös.
Zenei felhozatal–5
Szerintem ez nagyon korrekt volt, az új nemzedék „zenéje” (dubstep), ugyanúgy jelen volt, mint a rockdinoszauruszok (Iggy, FNM), és a vájtfülűek is megtalálták a nekik valót (Snow Patrol, Röyksopp). Magyar zenekarok szintjén a standard (unalmas?) program állt össze néhány csemegével (Sex-E-Pil, Ákos, Méhek, Alma együttes).
Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás)–3,5
Számuk szerintem tökéletesen elegendő volt, de a hangosítás többször is „döcögős”. A nyitónapon az Anima Sound System fellépése értékelhetetlen volt, de az MR2-nél is többször recsegett, zúgott a cucc. Viszont nem húznám le a keresztvizet a hangosítókról, kirívóan nem volt gyenge a teljesítményük.
Nos, lassan elengedjük a VOLT kezét, és ezerrel koncentrálunk a következő megmérettetésre, ami remélhetőleg a Hegyalja Fesztivál lesz Tokajban! (Esetleg egy nap EFOTT befigyelhet). Én a magam részéről köszönöm a figyelmet, a szervezőknek a pazar szervezést, a zenekaroknak a fasza koncerteket, Iggy Popnak, hogy megérinthettem, és köszönöm legfőképp a francia kajáldás lányoknak, hogy velünk voltak! Jövőre veletek ugyanitt (ha a csilpcsalpok is úgy akarják) !
Facebook oldalunk várja a lájkokat, és több fényképet is találhattok ott!